Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. szám - Mérleg - Baracskai András - Somogyi Mátyás - Varga Zsuzsanna: A Derghi és Karcsai Somogyi család története (Csik Tamás)
Mérleg 77 központi problémakör köré csoportosítható – feldolgozását részesíti előnyben, amelynek keretein belül így is kiváló monográfia került ki a szerzők kezei közül. A kötetet kézbe véve, már az első átlapozás után feltűnik a közölt oklevél- és iratmásolatok nagy száma (28 db), és a közelebbi szemügyre vételnél szintén kiderül, hogy a fényképen közölt dokumentumok mellett számos, a családdal kapcsolatos irat átírt változata is megtalálható a monográfiában. A közzétett, nagy mennyiségű forrás ugyanakkor nem teszi pusztán csak ezek rendszertelen gyűjteményévé a kötetet, hiszen a szerzők, a dokumentumokat minden esetben körültekintően elemezve próbálták rekonstruálni a család történetét, miközben a vitatott kérdéseknél nem maradt el a fellelhető szakirodalmi álláspontok ismertetése és az önálló állásfoglalás sem. Ebből is kö- vetkezik, hogy a fontosabb forrásokat, például az egykori, családi birtokállományhoz tartozó Egyházkarcsa plébániájának, 1781-es vizitációs jegyzőkönyvét a szerzők több oldalon keresztül elemzik. (18–25.) Az információk sokrétű felhasználására szintén jó példa még annak a 18–19. századi, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött peranyagnak az alapos feltárása, amelyben az összes addigi, családra vonatkozó dokumentum hiteles másolata is megtalálható. Az első ismert családtagot, a 16. században élt Somogyi Györgyöt, leszármazottait, illetve a família csallóközi ágát bemutató fejezetek mellett szintén helyet kapnak a kötetben az egykori őst ábrázoló domborműről szóló művészettörténeti- (34–41.) és a család címerét bemutató heraldikai (41–49.) részek. Az előbbiekkel ugyanakkor jól megfér még a birtokolt terület után a családi előnevet adó, csallóközi -karcsa utótagú települések történetének bemutatása, illetve az egyik birtokközpont, Siposkarcsa várkastélyát rekonstruáló leírás is. Mindenképpen a munka javára írandó, hogy a különféle tudományterületek eredményeit jól integrálták a szerzők a kötet szerkezeti felépítésé- be. A családi birtokokra, a feltételezett ősökre, illetve az első ismert családtagra vonatkozó két fejezet után következő harmadik és negyedik adja a kötet központi részét, amelyekből egyrészt megismerhetjük a leszármazottakat egészen napjainkig, másrészt pedig a család jelentősebb személyiségeinek fontosabb életeseményeibe nyerhetünk bepillantást. Egyedül a monográfia ötödik fejezetén (Adalékok a Somogyi család törté- netéhez) érezhető, hogy a szerzők némileg gondban lehettek a végül ide kerülő részek elhelyezése kapcsán. Ebben az esetben, véleményünk szerint a családtagokról készült festmények történetét bemutató pár sor (91.), a Somogyi Antalról (92–94.), valamint Dolnay Bálintról (94–96.) szóló részek ugyanúgy kerülhettek volna a központi fejezetekbe, mint ahogy a nemességigazolásokról (97–103.) vagy a családi Ösztöndíj Alapítványról (103–117.) szóló oldalak is. Ezzel párhuzamosan, az ötödik fejezet második felében szereplő, a família 20. századi történetét felidéző interjú, illetve visszaemlékezések szintén helyet kaphattak volna a kötet végén lévő függelékben, amely egyébként is kizárólag források közlésére vállalkozik. Egy kiemelkedő jelentőségű problémakörre koncentráló társadalomtörténeti munka esetében a központi kérdés felvetésének hiányára vonatkozó kritika akár hangsúlyos is lehetne, ebben az esetben azonban a szerzőknek eredetileg sem volt céljuk, hogy bármelyik történetírói nézőpont vagy vitatott kérdés mellett állást foglaljanak művükkel. Így leginkább azt nevezhetjük a munka legfőbb érdemének, hogy a mai családtagok kezdeményezésére és tollából egy olyan kötet született, amely a kutatási mód-
