Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. szám - Forrás és Érték - Kujbusné Mécséi Éva: Iratajándékozás a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárában 1950 és 2016 között
Kujbusné Mecsei Éva 30 Ajándékként vételezhettük be a Szamosközi járás 1829–1850 közötti főszolgabírói és az 1873–1888 közötti papi körjegyzőségi iratokat, valamint a Gyógyszertári Központ 1964–1994, továbbá a Víz- és Csatornamű Vállalat 1990-es évekbeli dokumentumait és a Tahy Béla Veteránrepülő Egyesület 2000–2007 közötti dokumentumait. Az iratok mellett elektronikus dokumentumokat is kaptunk ajándékba, ezek digitális levéltárunkba kerültek. Itt is a családi iratok vannak többségben: a Gunya, Kézy, Pazár, Vida családok beszkennelt vegyes iratai, levelei, oklevelei, fotói tekinthetőek meg a kutatószolgálatban elérhető belső Kutatói Információs Rendszerünkön keresztül. A digitális levéltárban vannak még olyan dokumentumok is, amelyeket az iratajándékozást követően archiváltunk (pl. Bernáth Zoltán és Dévényi Margit adománya). Itt kaptak helyet a szkennelt formában ajándékozott könyvek is. Bár a gyarapodás egészét tekintve továbbra is töredék mennyiségű az ajándékba kapott irat, de ezek között az egy fóliónyi is féltett kincs, becses emlék volt valaha valakinek, és annak kell maradnia nekünk is. Ahhoz, hogy a múlt ismerete széles spektrumú lehessen, sokféle irattípus szükséges, és van, ami csak magán ajándékozás útján kerülhet közgyűjteménybe. Éppen ezért érezzük magunkat megtisztelve, amikor azt a mi gondjainkra bízzák. Minden iratátvétel egy villanás a múltból. Különleges élmény a levéltáros számára is, amikor az ajándékozó laponként eleveníti fel a hozzá kötődő történetet, mesél az érintettekről, a környezetről, a történelem hétköznapi megéléséről. Ez a különleges feeling más megvilágításba helyezi a néha jelentéktelennek tűnő darab papírt. Utólag már sajnáljuk, hogy nem rögzítettük az ajándékozók által elmondottakat. Talán az iratbemutatás sokkal személyesebbé válna ezeknek a történeteknek a felidézésével. Érdemes lenne akár írni is ezekről az emberekről, iratokról, nyilatkoztatni őket, bemutatni életü- ket és az azt dokumentáló ajándék iratokat. Mint ahogy van érdeklődés ezeknek az adományoknak a levéltár kamara kiállításában való bemutatására is. Tervezzük, hogy külön linket nyitunk a honlapon, hogy azok is megismerhessék ajándékainkat, akik személyesen nem tudnak ellátogatni hozzánk. Érdemes lenne ráirányítani a figyelmet a gyarapodásnak és egyben iratmentésnek erre a formájára és tervet, stratégiát kidolgozni a jövőre. Ehhez ismernünk kell saját múltunkat és jelen lehetőségünket is, illetve vá- laszt kell találnunk az alábbi felvetődő kérdésekre. 1. Ki legyen a célcsoport? A jövőbeni elképzelések vázolásánál meghatározó, hogy kit szeretnénk megszólítani, tájékoztatni, kit akarunk ajándékozónkul megnyerni. A korábbi tapasztalatok alapján elsősorban a levéltárat ismerő tanárok, lelkészek, helytörténettel foglalkozók voltak, akik a hozzájuk került, általuk megmentett iratok mellett családi hagyatékaikat és személyes, közéleti működésük alapján keletkezett irataikat ajánlottak fel. Szinte mindanynyian ismerősei voltak a levéltárosoknak vagy a múzeumos, könyvtáros kollégáknak, néhányan kutattak is nálunk. De ma, amikor a kutatók leginkább a családtörténet iránt érdeklődőkre és a kutatást megbízásból végzőkre korlátozódnak, kire és milyen ajándék-forrástípusra számíthatunk? Foglalkozáscsoport helyett lehet, hogy most célszerűbb elsősorban korcsoportokban gondolkodnunk. Rohanó világunkban az aktív kor-
