Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 2. szám - Forrás és Érték - Kocsis Piroska: A Teleki család irathagyatékának kalandos útja Országos Levéltárba kerüléséig
A Teleki család irathagyatékának kalandos útja Országos Levéltárba kerüléséig 35 1947-ben megőrzésre felajánlotta az Országos Levéltárnak a pesti lakásán lévő iratokat, azt azonban – sajnálatos módon – akkor elutasították. Amennyiben a Levéltár további mikrofilmek készíttetését kéri, szívesen áll rendelkezésre. Ellenszolgáltatásként az alábbiak teljesítését kérte: szeretne néhány általa megadandó könyvet kihozni Magyarországról. Ezek a könyvek részben az ő tulajdonában és magyarországi ismerősei őrizetében vannak, részben pedig könyvkereskedésben beszerezhetők. Könyveinek hollétéről tájékoztatást nem óhajtott adni mindaddig, amíg azok kihozatalára ígéretet nem kap. Mindenekelőtt azt kérte, közöljék vele, lehetséges-e egyáltalán régi kiadású könyvek küldése Magyarországról külföldre. Olyan, a múlt században kiadott történelmi és irodalmi munkákról volt szó, amelyek tudomá- nyos szempontból nem jelentősek, ám Magyarországon sok példányban megtalálhatók. Többek között szerette volna megkapni az 1886-ban megjelent Turul Heraldika 68 című folyóirat bekötött számait, valamint Teleki Ferencnek 69 1831 körül kiadott Versek című kötetét. 70 A követséghez Teleki nem fordult további konkrét kéréssel. Szabó Imre argentínai követ kérte Telekit, adja meg pontosan, milyen könyvekről van szó. Teleki megígérte, hogy levelét eljuttatja a követhez, amelyben mindezt megírja. Egyben az Országos Levéltár segítségét kérte a könyvek kihozatala ügyében, illetve azok beszerzésében. Az argentin követ választ várt a Külügyminisztériumtól arra a kérdésre, hogy vane és milyen általános rendelkezés a könyvek külföldre küldésére vonatkozóan, majd felterjesztette a Teleki által átadott 30 db mikrofilmet. 1954. február 28-án Teleki Andor Major Sándor követségi attasét arról tájékoztatta, hogy lakása főbérlője rövidesen visszatér Buenos Aires-be, ezért a lakásában elhelyezett iratokat „baráti kezek gondozására” kénytelen bízni, ami az irathagyaték hozzáférhetőségét hosszú időre nehézzé teszi. Megerősítette azon elhatározását, hogy ez semmit sem változtat vállalt kötelezettségén és a Levéltár kívánságára bármikor hajlandó valamennyi birtokában lévő okirat fotókópiájának elkészítését lehetővé tenni. Ugyanakkor kérte a követséget, írjon a Levéltárnak, hogy Teleki Ferenc verseskötetét szerezzék meg számára. Ha ez lehetséges, akkor azért mit kellene fizetnie. Az Oktatásügyi Minisztérium 1954. április 9-ei levelében tájékoztatta a Külügyminisztériumot, majd a Külügyminisztérium átiratában az argentin követséget arról, 68 A Turul című folyóirat az 1883-ban alakult Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság közlönye. 1943ig negyedévente jelent meg. Utolsó számát 1950-ben adták ki. A hivatalos indok szerint a folyóiratot a neve miatt szüntették meg. A társaságot azzal vádolták, hogy köze volt a Horthy korszakban működő, szintén a turulról elnevezett szélsőjobboldalinak minősített egyetemi ifjúsági szervezethez. 1951 és 1992 kö- zött a Turul nem jelent meg, több évtizedes szünet után, 1992-től újra olvasható. 69 Teleki Ferenc (1785–1831), költő, cs. kir. kamarás. Besztercén született, ahová Paszmoson lakó szülei a Hóra-féle felkelés hírére menekültek. Apját 1793-ban elvesztette. Alsó iskoláit Besztercén, a piaristáknál kezdte, utána Marosvásárhelyt, majd két évig Zalatnán és Károlyfehérváron folytatta. 1799-től 1801-ig a bécsi Theresianumban tanult. Angolul, franciául és olaszul beszélt. 1810-ben királyi kamarássá nevezték ki. 1816-ban ismerkedett meg Döbrentey Gáborral, akinek hatására vállalni kezdte magyarságát. Magyar nyelvű verseit Döbrentey az Erdélyi Múzeumban közölte. Lakóhelyén, Paszmoson gazdálkodott. 1829ben megbetegedett, végrendeletében Döbrenteinek adta át verseit és kérte meg azok kiadására. A Magyar Tudományos Akadémia 1831-ben tiszteleti tagjává választotta. 70 Verseskötetét Döbrentey Gábor ajánlásával adta ki, címe: Gróf Teleki Ferencz versei, s nehány leveléből töredé- kek. Kiadta DÖBRENTEY GÁBOR Budán, a Magyar Királyi Egyetem Nyomtatása, 1834.