Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Mérleg - Professionatus spielerek, Arcok és történetek Balatonfüred múltjából (Kovács Emőke)
Mérleg 90 nulmányai is épülnek. Hiszen a Professionatus spielerek egy olyan tanulmánykötet, amely Katona Csaba 2000 és 2014 között korábban máshol megjelent tanulmányait summázza. Az alcím is sokat mond: Arcok és történetek Balatonfüred múltjából. A szerzői bevezető leszögezi: a Balaton a legkedvesebb kutatási téma számára. A személyes indíttatás több szálon fut: „van egyfajta személyes, érzelmi kötődés: gyermek és ifjúkori balatoni nyarak (Széplak, Boglár, Lelle, Badacsony, Füred, Siófok) emléke, mint szinte mindenkinél, aki e hazában nőtt fel. De ezeken túl még az is, hogy kvázi Balatonfüredre nősültem, hosszú és nem egyszer rögökkel kikövezett udvarlás után: a Csók utca így legbelső világomnak is részéve vált.” Majd jött a szakdolgozat, amely szintén füredi témájú volt. Ennyit az indulásról, és most már hagyjuk is a személyeskedést. Egyértelmű az érzelmi elköteleződés a tó múltja iránt, de ez nem egyfajta mítoszteremtést eredményez, hanem a választott témák illúzióktól mentes, nem egyszer mítoszromboló, tehát pontos történészi – és adott esetben levéltári – feltárását. 16 tanulmány szerepel a kötetben. Többségük a mikrotörténetek irányába mozdul el, de az első írás egy alapmunka lehet: a bencés rend fürdőtulajdonosi intézkedéseiről szól az 1860-as és 1870-es években, s ez az időszak kiemelkedő fejlődést eredményezett a fürdőtelep számára. Ilyen alaptanulmánynak tekinthető még a Jókai Mór a Sváb-hegyen és Balatonfüreden vagy az Adatok a füredi Anna-bál történetéhez című írások is. Aztán jön a professionatus spieler-kategória, azaz a hamiskártyások, meghatározhatatlan jövedelemből élő figurák, csalók világa. Ezek szintén megjelennek Füreden, ahogy az erről szóló tanulmány is írja: a társadalom peremvidékén élnek. S ez a tanulmánykötet nagy előnye, hogy a romantikus mázzal sokszor átitatott reformkori és azt követő füredi múltat sötétebb pasztellszínekkel árnyalja. A 19. század nem csak Széchenyi István és Kossuth Lajos kora: elő- kerülnek a kéjnők, a kétes kalandorok, a Bizay bárók, a valóságos Krúdy-hősök, akik ellepték nemcsak a savanyúvíz miatt, hanem a tó közelsége okán is az ütemesen fejlődő, gyógyhelyből mulatóhellyé alakuló Füredet. S ha már nemcsak a kiváló politikusok voltak jelen, hanem a társadalom peremvidékén élők is, akkor egyértelmű, hogy erőskezű, s talán kissé „unalmas” fürdő- igazgatóra volt szükség. Ő nem más volt, mint Écsy László. Róla is van egy portré a kötetben, naplója alapján rekonstruálva a fürdő hangyaszorgalmú vezetőjét, és elhivatott tevékenységét. Így állnak össze a 19. századi mozaikok, mint egy táblakép, amelyen nemcsak a prosperáló északi-parti település és prominens alakjai, hanem a mellékszereplők is helyet kapnak, akik sok esetben rövidebb-hosszabb időre főszereplővé és emblematikus személlyé váltak. S ezen a képzeletbeli füredi mozaikképen ott vannak a cigányzenekarok, az ország távoli (pl. Szabolcs vármegye) részeiről érkező látogatók vagy akár a külföldi (cseh és morva) fürdővendégek is. Jól megrajzolt alakként – több tanulmányban is – jelen van a már említett, az irodalomban Krúdyhőssé avanzsáló Bizay Mihály, a „nemzet bárója”, akinek „hírességét az tette, hogy mindenki ismerte, minden valódi ok nélkül”. S aki a 19. század második harmadában „olyan, hangadó volt Füreden, hogy neki [...] nem szoktak ellentmondani”. Természetesen az ő alakja köré is egy komplett legendárium szövődött, amelynek pontos részleteibe szintén beavat minket a szerző. A 19. századi füredi mozaikdarabok mellett a kötet záró részeiben 20. századi szereplők is feltűnnek. Fára Józsefet talán kevéssé ismerjük: Zala vármegye levéltárosaként a balatonfüredi Kisfaludy Sándor-féle színházzal is foglalkozott. Megítélését árnyalja fennmaradt hagyatéka, amelynek kutatása során a szerző felismerte: a füredi színház igazi kutatója nem is Fára, hanem Beér Gyula volt. A Hóman Bálint és Balatonfüred című rész szintén érdekes, s talán kevésbé ismeretes tényre világít rá, feltárva annak lépéseit: Hóman Bálint két háború közti miniszteri műkö- dése során Balatonfüred kulturális értékeinek gyarapodását. A zárótanulmány igazi „ínyencség”, a Füredhez ezer szállal kötődő Lipták Gábor író és a rövid életű Talabér Gyula fotós (akinek képeiből ez év őszén nyílt kiállítás a Vaszary Villában) találkozása, amelynek eredménye többek között két balatoni diafilm lett.
