Levéltári Szemle, 66. (2016)

Levéltári Szemle, 66. (2016) 2. szám - Hírek - A Nyitrai Állami Levéltár Komáromi Fióklevéltárának szakszimpóziuma (Áldozó István)

Hírek 87 A NYITRAI ÁLLAMI LEVÉLTÁR KOMÁROMI FIÓKLEVÉLTÁRÁNAK

SZAKSZIMPÓZIUMA RÉVKOMÁROM, 2015. OKTÓBER 6. A Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma Nyitrai Állami Levéltárának Komáromi Fióklevéltára 2015. október 6-án, a második világháború befejeződésének 70. évfordulója apropóján

szakszimpóziumot tartott „Az idő gyógyít, de a sebek megmaradnak” címmel. A rendezvénynek az Észak-Komáromban található Duna Menti Múzeum adott otthont. A népes hallgatóságot vendéglátóként Csütörtöky József múzeumigazgató, rendezőként pedig Oľga Kasalová, a Komáromi

Fióklevéltár vezetője köszöntötte. Az első előadó Simon Attila, a FÓRUM Kisebbségkutató Intézet munkatársa volt, aki ÉszakKomárom 1938–1944 közötti időszakra vonatkozó történetével ismertette meg az érdeklődő-

ket. Bevezetőjében megemlítette, hogy a Magyarországhoz visszacsatolt csallóközi és délfelvidéki térség magyar és szlovák lakosságának mindennapi életével a múltban nagyon kevesen foglalkoztak. A téma jeles kutatója először a város etnikai és nemzetiségi viszonyainak változá-

sát vizsgálta. A Duna partján fekvő iparvárosban a szlovák népesség aránya az 1880-as 2%-ról

1910-re 4,1 %-ra növekedett. A trianoni békeszerződést követően a szlovák tisztviselők, tutajosok és kereskedők beköltözésének köszönhetően fokozatosan növekedett a szlovákság aránya,

1930-ra már elérte a 25%-ot. Az 1941-es magyarországi népszámlálás idején viszont csak a lakosság 1%-a vallotta magát szlováknak. A kutató előadásának további részében a helybeli magyar lakosság és a magyar hatóságok konfliktusát tárgyalta. Az előadó interpretációja szerint vita elsősorban abból adódott, hogy a Csehszlovákiában polgári demokratikus viszonyok között

szocializálódott lakosság nehezen találta helyét a konzervatív, tekintélyelvű Horthyrendszerben. Katarína Ristveyová, a Bél Mátyás Egyetem Történettudományi Karának munkatársa a csallóközi magyar lakosság mindennapi életét vizsgálta a „magyar időszakban”. Az intézmény tudományos kutatója hangsúlyozta, hogy a magyar népesség örömmel fogadta a térség „régi-új”

hazába való visszatérését. Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján, valamint Horthy Miklós névnapján a településeken hatalmas ünnepségeket szerveztek. A

rendezvényekkel a felvidéki magyarság nemzeti identitását kívánták erősíteni. Az előadó külö-

nös figyelmet fordított Komáromra, amely Kassa mellett a magyar népesség kiemelkedő kulturális központja volt. Pavol Steiner, a Nyitrai Egyetem Filozófiai és Múzeumi Karának munkatársa már háborús

vizekre evezett, hiszen a Komáromért vívott 1945. évi januári és márciusi harcokkal ismertette meg a hallgatóságot. Az előadó a város stratégiai jelentőségével magyarázta, hogy a német csapatok olyan nagy hangsúlyt fektettek Komárom megtartására, a szovjetek pedig a megszerzésé-

re. A szovjet 6. gárda hadsereg 1945. januári támadása azonban kudarcot vallott, von Roden

német tábornok csapatai a Vág folyónál megállították a Vörös Hadsereg előrenyomulását.

Több, mint két hónapos szünet után, 1945 márciusának végén újabb szovjet támadás érte a vá-

rost, ezzel a túlerővel szemben a német és magyar csapatok már nem tudtak hatékonyan védekezni.