Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. szám - Műhelymunkák - Tóth Ágnes: A német nemzetiségi oktatás újjászervezése Magyarországon
A német nemzetiségi oktatás újjászervezése Ma&yarors^á^on nem került sor. Az érintett iskolák nehezen tudták tanrendbe illeszteni a német órákat, ezért azok megtartására többnyire a délutáni órákban került sor. Hiányoztak a tankönyvek, a tanrend, tisztázatlan volt a pedagógusok túlóradíjának kifizetése is. A minisztérium a nehézségek ellenére, illetve azok megoldása nélkül a struktúra további bővítését szorgalmazta, és a negatív tapasztalatok ellenére nem változtatott az eljárási módon. 1952. augusztus elején immár tíz megyében írta elő a szülői értekezletek megtartását. Az előző évben csak a dél-alföldi és dél-dunántúli településekre korlátozódó német nyelvoktatást kiterjesztették egy-egy Győr-Moson-Sopron és Békés, kettő Veszprém megyei, három Vas megyei, nyolc Pest megyei, hét Tolna megyei településre, míg Baranyában újabb 21, Bács-Kiskunban pedig újabb két községben javasolták. A Nógrád megyei Szendehelyen és Berkenyén viszont a megyei tanács javaslatára nem vezették be.31 Az utasításban az előző évihez viszonyítva több új elem is megfogalmazódott. Egyrészt ahol nincs szakmai és politikai szempontból egyaránt megfelelő pedagógus, ott nem engedélyezték az oktatás bevezetését. Másrészt az újonnan szervezett iskolákban a rászoruló tanulóknak a tankönyvet egy évig ingyen kellett biztosítani. A rászorultságot az iskola igazgatója állapította meg. Harmadrészt egységes, központi óratervet ígért, „mely biztosítja az anyanyelv oktatása mellett az orosz nyelv oktatását”.32 A részletkérdések szabályozása nem tudta elfedni a nemzetiségi oktatás — nemcsak a német — strukturális problémáit. Kovács Péter osztályvezető 1952. november 5-én kelt jelentésében keserűen és önkritikusan jegyzi meg, hogy ötletszerűség és kapkodás jellemzi a nemzetiségi oktatást.33 Az osztály munkatársai ugyan rendre jelezték ezeket a súlyos anomáliákat, s megfogalmazták szakmai javaslataikat is, de elvi döntések és kompetenciák hiányában, a gyakorlati megvalósításhoz szükséges anyagi feltételek nélkül változást nem tudtak elérni. Alapvető problémának látta, hogy nincsenek megbízható statisztikai adatok a nemzetiségek létszámára vonatkozóan. Az 1949. évi népszámlálás adatai és az egyes nemzetiségi szövetségek vagy a Belügyminisztérium adatai között nagyságrendbeli eltérés volt. Ez legnagyobb mértékben a németeket érintette, hiszen a népszámláláskor 3437 személy jelezte német nemzetiségét, a Belügyminisztérium adatai szerint 220 ezer, míg becslése szerint 240 ezer német nemzetiségű élt az országban. A népszámlálási adatok 31 1952 szeptemberétől az alábbi megyékben és településeken került sor a német nyelvoktatás bevezetésére: Kisújbánya, Bezedek, Töttös, Ibafa, Lovászberény, Pusztaotdaka, Kisjakabfalva,Villánykövesd, Palko- nya, Nagynyárád, Villány, Boly, Feked, Fazakasboda, Szederkény, Kisnyárád, Görcsönydoboka, Örfalu, Liptód, Olasz, Mohács-Szőlőhegy (Baranya megye); Harta, Bácsalmás (Bács-Kiskun megye); Elek (Békés megye); Sopronbánfalva (Győr-Moson-Sopron megye), Újbarok (Fejér megye); Pilisvörösvár, Taksony, Dunabogdány, Törökbálint, Budaörs, Budakeszi, Pilisszentíván, Solymár (Pest megye); Nagymányok, Kismányok, Majos, Hőgyész, Diósberény, Szakadát, Németkér; Vas megye: Vaskeresztes, Pornóapáti, Kőszegfalva (Tolna megye); Úrkút, Herend (Veszprém megye) (MNL OL XIX-I—5-a-859. tétel—6013— 1952. és 6014-1952. “ MNL OL XIX-I-5-a-859. tétel—6014—1952. 33 MNL OL XIX-1^1—35. tétel. — Kovács Péternek a Közoktatásügyi Minisztérium Nemzetiségi osztálya vezetőjének jelentése a nemzetiségi oktatás helyzetéről és problémáiról., 1952. november 5. Az alábbiakban e dokumentum megállapításait foglalom össze, az egyes idézeteket nem jelzetelem külön. 39
