Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 3. szám - Forrás és érték - Kemény János: Bernhart Sándor bajai polgármester 1941. évi jelentése Bonczos Miklós államtitkárnak a Rasztina székely (csángó) településen tapasztaltakról
Bernhart Sándor bajai polgármester 1941. évi jelentése... 10-én hagyta el Szegedet, az utolsó transzport június 21-én futott ki. Összesen 30 szerelvény vitte a bukovinai székelyeket új hazájukba.16 A betelepítettek számára juttatható földterület nagyságát az 5280/1941. ME számú rendelet szabályozta, hasonlóképpen a vételárat, a fizetés módját és a kedvezményeket is. A székelyek házaspáronként három kát. hold földet, gyermekenként újabb egy-egy kát. holdat kaptak. Emellett jelentős adófizetési és törlesztési kedvezményben részesültek.17 A rendelet értelmében a délvidéki székelyeknek a vételár 75%-át kellett részletekben kifizetni. A törlesztés 1943. január 1-jén kezdődött.18 A házak és egyéb ingóságok elosztásánál hármas elvet igyekeztek érvényesíteni. Figyelembe vették a család Bukovinában maradt vagyonát, és a juttatott föld nagyságát. Eszerint történt az igás- és egyéb állatok szétosztása is.19 A házak elosztásánál igyekeztek figyelembe venni azt az elvet, hogy a többgyermekesek (nem volt ritka a 10—12 gyermek) nagyobb házat kapjanak, mint a bukovinai volt, másrészt a jobb módú családok se kerüljenek rosszabb helyzetbe.20 A telepítés egyik fő célja Bácska nemzetiségi összetételének javítása mellett a földek azonnali megmunkálása volt. A berendezkedés első napjait követően megkezdődött a még a dobrovoljácok által elvetett termény közös, kalákában végzett betakarítása és egyéb mezőgazdasági munkák befejezése.21 A gazdasági élet irányítását a katonai közigazgatás által kinevezett telep felügyelők végezték, akik a járási gazdasági felügyelőnek, illetve a telepítési kormánybiztosság gazdasági szakembereinek voltak alárendelve. Az áttelepítés kapcsán elrendelt sajtótilalmat — ugyanis sem a sajtó, sem a rádió nem tudósíthatott a telepítésekről — csak a telepítés befejezése után oldották fel. Rasztina,22 mint bukovinai székely telepeseket befogadó helység nem szerepelt a fenti forrásokban említett települések között. Ezért is lehet érdekes a Bernhart Sándor23 ba16 VlNCZE, 2011. 165.; Merk, 1995. 263. — Merk Zsuzsa 2921 család, 13 200 fő bukovinai székely telepítéséről tesz említést, míg a székelyek telepítésének befejezési dátumát 1941. június 8-ában adja meg. Sebestyén Adám megerősíti a fenti adatot, eszerint a bukovinai székelyeket 30 szerelvény hozta át a bukovinai-erdélyi határon. Az utolsó vonat 1941. június 21-én érkezett a Bácskába. — SEBESTYÉN, 1989. 130. >7 Sajti, 1984. 53. 18 Merk, 1995. 264. 19 Sajti, 2004. 212. 20 Sajti, 1984. 48. 21 Sajti, 1987. 67. ~2 Rasztina (Bácshadikfalva, Horthyvára Bács-Bodrog vm. Bajai járás, ma: Rastina SRB) 23 Bernhart Sándor, dr. (Baja, 1889. május 5. - New York, 1984. március 28.), jogász, tiszti főügyész, polgármester. 1906-1910 között a budapesti, 1910—1911-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen tanult. Itt szerzett 1911-ben jogi doktori oklevelet. Budapesten 1913-ban ügyvédi vizsgát tett. 1914— 1918-ban a bajai városházán önkéntes munkát végzett a katonai szolgálatot teljesítők helyett. Városházi állásáról Baja 1918. november 13-ai megszállását követően lemondott. 1920—1926-ban Budapesten, 1926— 1929-ben Baján ügyvédkedett. A törvényhatósági bizottság 1929. december 16-án tiszti főügyésszé választotta meg. Ezt a tisztségét 1937. október 9-ig töltötte be, amikor is a törvényhatósági bizottság Baja város polgármesteri tisztségét bízta rá. Állását 1937. október 9. és 1945. június 4. között töltötte be. 1944 októberében családjával a Dunántúlra menekült, onnan Budapestre mentek. 1945 márciusában tértek vissza Bajára. Itt igazolóbizottság elé állították, és megfosztották polgármesteri állásától. 1946-ban a létszám- csökkentési bizottság nyugdíjazta. 1961-ben feleségével az Egyesült Államokba vándorolt ki. 37
