Levéltári Szemle, 63. (2013)

Levéltári Szemle, 63. (2013) 2. szám - KILÁTÓ - ÓLMOSI ZOLTÁN: Habsburg Ottó állampolgársága

Habsburg Otto állampolgársága 51 Az ügy érdekes módon nem a választás utáni koalíciós tárgyalások során, hanem 1965ben, több mint egy évvel ezután vált fontossá az osztrák szocialista vezetők számára

azért, hogy megakadályozzák Habsburg Ottó ausztriai hazatérését, illetőleg a politikai életben

való részvételét. A magyar kormánynál az iránt érdeklődtek, hogy egyrészt a magyar állam valóban a királyi jövedelmekből biztosította-e a királyi család életét a ’20-as, ’30-as években, és hogy ezeket nagykorúsága után már Ottó vette-e át, másrészt, hogy a

trónörökös magyar állampolgár-e vagy sem. Ez utóbbinál különösen az volt az érdekes, hogy a magyar állampolgárság megléte esetén az osztrák kérdésessé tehető-e. Ugyancsak jellemző, hogy az osztrák külügy mind többre volt kíváncsi: 1965 júniusá-

ban Rudolf Kirchschläger, az osztrák külügyminisztérium külügyi főtitkárhelyettese elő-

ször csak annyit kért, hogy a Nemzetgyűlés államjogi bizottságának a Habsburg család

állampolgárságával kapcsolatos állásfoglalásait küldjék el számukra, mivel azok nincsenek meg a bécsi könyvtárakban.

15 Szeptemberben – Bruno Kreisky külügyminiszter

megbízásából – arra volt kíváncsi, hogy 1938-ig a csepeli királyi koronabirtok jövedelmét valóban Habsburg Ottónak, mint királyi hercegnek és trónörökösnek fizette-e ki a magyar állam.

16 Ugyancsak szeptemberben Bruno Pittermann alkancellár behívatta magához Sebes István bécsi magyar nagykövetet, és kérte „azokat az okmányokat, amelyben Habsburg Ottó a számára a Horthy-rendszerben a magyar kormány által 1938-ig koronauradalom jövedelmei rendszeres átutalását, mint trónörökös nyugtázta”. Megjegyezte, hogy „más adatokat vagy jogi érvelést is szívesen vesznek, mellyel Otto

magyar állampolgárságát lehet bizonyítani.” Október 23-án Kreisky külügyminiszter egy fogadáson ugyancsak a „fent említett bizonyítékok átadására” kérte a magyar diplomáciát.

17 Sebes István nagykövet, főként osztrák kommunistákra hagyatkozva azt a véleményét fejtette ki, hogy nem kellene átadni a kért okmányokat, mert az osztrák „szocialisták fel akarják használni ezeket a bizonyítékokat Ottó visszatérése ellen”, továbbá

az osztrák Néppárt rossz néven venné az iratok átadását, és a magyar kormány belekeveredne a két párt között folyó belpolitikai harcba. Az Országos Levéltárt felkérték a kért dokumentumok előkeresésére, ami meg

is történt, de csak annyi derült ki, hogy a család valóban rendszeres pénzügyi juttatást

kapott saját javaiból, s hogy haszonévezőként még Ottó nagykorúsága után is anyjának folyósították az összegeket. „Habsburg Ottó neve tehát az erre vonatkozó iratokon

nem szerepel.”

18 A magyar politikai szándék nyilvánvalóan összefüggött azzal, hogy – eltérően Kovács István véleményétől – a belügyminisztériumi felfogás szerint Habsburg Ottót nem tekintették magyar állampolgárnak. Ez a – fentebb említett – állásfoglalás Habsburg Ottó állampolgárságáról ezekben a napokban készült el, 1965. október

8-án keltezték (több mint két évvel a jogtudományi intézeté után). A szintén terjedelmes anyag nem fogadta el a jogtudományi intézet felfogását,

hogy „Habsburg Ottó leszármazás címén magyar állampolgárságot szerzett”. A Belügyminisztérium szakértői egyetértettek Kovács Istvánnal abban, hogy a „volt királyi 15 MNL OL XIX–J–1–k–1965–Ausztria–5401/1. (11. d.) 16 MNL OL XIX–J–1–j–1965–Ausztria–004501/1. (27. d.) 17 MNL OL XIX–J–1–j–1965–Ausztria–5401/3. (27. d.) – Sebes István jelentésében számolt be e kéré-

sekről. Kérdésére, hogy hivatalos vagy magánkérésnek tekintsék-e az ügyet, Kreisky egyértelműen magánkérésnek nyilvánította. 18 MNL OL XIX–J–1–j–1965–Ausztria–IV. 37–4501/2. (27. d.).