Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - HANGARCHIVUM - VÁMOS GYÖRGY: A Magyar Rádió archívumának hányattatásai

Vámos György A múlt század húszas-harmincas éveinek fordulóján a politikusok közül sokan ráéreztek az államhatárokat figyelmen kívül hagyó rádiózás propaganda-értékére. Különösen abban az országban, ahol a magyar anyanyelvű lakosság jelentős hányada a felbomlott birodalom helyén létrejött új államokban élt. A műsor a környező országok kormányzataival folytatott direkt és indirekt politikai viták, kommentár-csaták terepévé is vált. Visszamenőleg is pontosan kellett tudni, ki mit mondott. Az is hamar kiderült, hogy a műsorfolyam jelentős kulturális érték, hiszen a mikrofon előtt sok kiválóság megjelent: ismert írók mellett a legnépszerűbb muzsikusok és színészek léptek fel, tudósok tartottak felolvasásokat. Egyre többen gondolták, hogy a páradan produkciókat jó lenne valamilyen formában megőrizni és reprodukálhatóvá tenni. Az előfizetők számának gyors emelkedése, a rádiózás meglepően gyors elterjedése egy új gazdasági ágazatot alakított ki. A műsorokat készítő szerkesztőségek, a vevőkészülék- és alkatrészgyártók, a kereskedők, az adóállomásokat felszerelő és működtető Posta, valamint a stúdiótechnikai cégek közös üzleti érdekeként megjelent a rádiózás bőséges reklámozása. Olyan, máig ismert márkanevek váltak országszerte híressé, mint az Orion, a Philips, a Telefunken, a Standard, az elektroncsöveket gyártó Tungsram. A legnagyobbak mellett vagy harminc kisebb rádiógyár működött Magyarországon.

2 1926 tavaszán országos rádiókiállítást szerveztek, amelyet megismételtek ősszel, majd 1931-ben. 1933 decemberében a lakihegyi adóállomás, illetve a 314 méter magas antennatorony felavatását felhasználva egy hétig tartó rádiós rendezvénysorozatot szerveztek. November 17. és december 8. között 25 újság több mint ötven cikkben foglalkozott az eseménnyel.

3 A kiállításnak ötvenezernél több látogatója volt. 1935-ben is szenzációnak ígérkezett a Műcsarnokba tervezett jubileumi rádiókiállítás, de elmaradt. Egy évvel később — 1936 szeptemberében lakberendezési kiállítással együtt - a Városligetben nyitották meg az újabbat. Érdekességei között működő stúdiót is bemutattak, persze üvegfal mögött. A külföldi (genfi, berlini, londoni) nemzetközi kiállításokon is megjelent a magyar rádió, erről rendre beszámoltak a hazai lapok. A kiállítók a látogatókat a legújabb technikai eszközökkel, látványos attrakciókkal, új készülékek kínálatával igyekeztek elkápráztatni. A szervezők hamar rájöttek, hogy a tartós sikernek elsősorban az a feltétele, hogy a közönség ne csak a technika varázslatos újdonságaira legyen kíváncsi, hanem elsősorban arra, amit a rádióból hallhat, illetve, amit meghallgathatott volna, de elmulasztotta. A Rádió a hivatalos műsorindítás ötödik évfordulójára, 1930-ban önálló kötetet adott ki A magfar rádió öt esztendeje címmel, 1935 februárjában jelent meg a Rádió Újság Lapvállalat újabb kötete: A rádió kincsestára. Film is készült a budapesti rádióról. A Halló Budapest című vígjáték a stúdióban játszódik, és szereplői között feltűntek a rádiózás hangjukról vagy a műsorközlésekből ismert szereplői. Ebből a filmből való Fényes Szabolcs Tudom, hogy van neki... kezdetű slágere. Mind a kötethez, mind a filmhez felhasználták az intézmény fellelhető iratait. országi műsorszórás kezdetét azonban joggal számíthatjuk a budapesti Telefonhírmondó megindulásától, a rádiózás múltját pedig a Csepelen megépített első állandó állomás, a csepeli szikratávíró forgalomba adásától. (1914. október 15.) A drót nélküli műsortovábbítást, a rádióműsor sugárzását a Posta szakemberei 1923-ban március idusán kezdték meg a Városház utcából, amikor emberi hangot (Apponyi Albertét), majd zenét „sugároztak ki" a „mélyen tisztelt láthatatlan közönségnek". A szabad sajtó napja, március 15. joggal lehetne a rádiózás ünnepe is. 2 Az 1925-ös ünnepség annyiban határkő, hogy egy új minőségű, rádióhullámokkal terjesztett, külön törvény alapján elnyert koncesszióval rendelkező magán részvénytársaság alapította az üzemszerűen működő, műsorokat előállító stúdiót, és egy állami vállalat, a Magyar Posta tartotta fenn az adóállomást. Az üzleti szempontok mellett figyelembe vették a világban akkora már elterjedtnek mondható műsorszóró rádiózás esztétikai, szervezed és műszaki tapasztalatait. 3 8 Orai Újság, Antenna, Az Est, Budapesti Hírlap, Esti Kurír, Friss Újság, Függedenség, Kis Újság, Magyar Hírlap, Magyarország, Magyarság, Nemzeti Sport, Nemzeti Újság, Népszava, Pester Lloyd, Pesti Hírlap, Pesti Napló, Rádió Újság, Rádió Világhíradó, Sporthírlap, Új lap, Újság, Vasárnap. 26