Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 2. szám - MÉRLEG - Iratok a közös magyar - szovjet űrrepülésről 1979—1980. A kötet forrásait válogatta és szerkesztette: KOCSIS PIROSKA ÉS ÓLMOSI ZOLTÁN (KÁLI CSABA)

Mérleg Iratok a közös magyar-szovjet űrrepülésről 1979 -1980 A kötet forrásait válogatta és szerkesztette: Kocsis PIROSKA ÉS ÓLMOSI ZOLTÁN Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2011. 271 p. A 20. század második felének bipoláris világrendszerében az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti nagyhatalmi versengés egyik kitüntetett terepének számított az űrkutatás. A (propagandisztikus) szakirodalomban kissé eufemisztikusan, vagy inkább megengedően „békésinek aposztrofált űrversenynek kezdettől fogva igen komoly hadászati vonatkozásai voltak, melynek pontos mikéntje és nagyságrendje — a dolog természeténél fogva - még ma sem teljesen publikus. A szigorúan titkos űrakciók ellenére azonban a két nagyhatalom vetélkedésében a sport mellett - mégis az űrhajózás vált egy olyan emblematikus tényezővé, amit a politikai propaganda igyekezett a lehető legmaximálisabban kihasználni, és vele valamiféle önigazolásszerű politikai felsőbbrendűséget bizonyítani — mind a két oldalon. Bizonyos megközelítésben a politikai hatalom rendkívül kényelmes helyzetben érezhette magát, hiszen az űrhajózás, mint technikai vívmány, a kor emberének szemében egy szinte elképzelhetetlen, felfoghatadan csodának számított, ami mindenkit lázban tartott és lenyűgözött. A hatvanas években egy-egy rakétakilövés minden hírt háttérbe szorított, kommunikációs primátusa megkérdőjelezhetetlen volt. A két nagyhatalom mellett idővel más — gazdag és/vagy presztízsorientált — országok is igyekeztek bekapcsolódni az űrkutatásba, ami a csúcstechnológiákra jellemzően, óriási összegeket igényelt. A Szovjetunió 1965-ben vonta be — stílusosan szólva — szatelitáit az általa vezetett űrkutatási projektbe, amit nem sokkal később Interkozmosznak neveztek el, mely a szocialista világ országait tömörítette az űrkutatás vonalán. Ezt követően hivatalosan csak 1976-ban ajánlották fel a szovjetek, hogy saját űrhajósaik mellett, pontosabban azok vezetésével, a többi szocialista ország is részt vehet az emberes űrrepülésben. Magyarország esetében erre 1980. május 26-án került sor. Ezen esemény harmincadik évfordulójára emlékezve rendezett a Magyar Országos Levéltár (MOL) három munkatársa, Ólmosi Zoltán, Kocsis Piroska és Nyeste Zoltán, döntően az intézményben őrzött dokumentumokból egy kiállítást „Együtt a csillagokig". Források a magyarszovjet űrrepülés 30. évfordulójára címmel, mely 2010. november 13-tól 2011. április elejéig tartott nyitva. Egy időszakos kiállítás rendezőiben, főleg ha a kiállítás sikeresnek számított, óhatadanul felvetődik, hogy azt valamiképpen megőrizze, továbbra is „látogathatóvá" tegye. Erre ma már több eszköz is létezik, a kiállítás rendezői a jelen recenzió tárgyát képező dokumentumkötet kiadása mellett döntöttek. Emellett - a kiállításra készült katalógust felhasználva — a bemutatott dokumentumok, képek, tárgyak virtuális kiállítás keretében az intézmény honlapján is elérhetők, amelyek még jobban kiterjesztik a hozzáférést térben és időben egyaránt. A mű egyébként szintén egy témába vágó kerek évfordulóra időzítetten jelent meg, mégpedig Jurij Gagarin ötven évvel korábban, 1961. április 12-én végrehajtott űrrepülésére emlékeztetve. A szerkesztői ajánlás után egy jól tagolt bevezető tanulmány foglalkozik a magyarszovjet közös űrrepülés és a hatalom viszonyával, felhasználva a kötet harmadik, fő részében közölt dokumentumokat. A képekkel és karikatúrákkal, illetve más illusztrációkkal vegyített dokumentumválogatás után elolvasható az a beszélgetés, amire az említett kiállítás megnyitóján került sor az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan és a MOL munkatársai, valamint meghívott vendégei között. A kötet záró részében az elmaradhatatlan járulékos részek keretében, a rövidítésjegyzék és névmutató után egy színes képmellékletet is beillesztettek a szerkesztők. 88