Levéltári Szemle, 61. (2011)
Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - MŰHELYMUNKÁK - NAGY SZABOLCS: Árulás vagy ellehetetlenülés - A Székely Hadosztály és a forradalmi erők viszonya a Veszprém Megyei Levéltárban őrzött Kratochvil — hagyaték tükrében
Nagy S%abo/cs nak igazgatóját és egy általam személyesen nem ismert hadnagy vagy főhadnagyot, miközben állandóan hoztak tiszteketi léknek egy részét az étkezőbe, egy részét pedig az udvarra helyezték el. Az étkezdében elhelyezettek száma 23 főre növekedett. [...] Ezek után az étkezde ajtajához centem, zörgettem, és a bebocsájtó bőrkabátos embertől kértem, hogy természeti szükségletem elvégzésére engedjen ki, mire ő azt válaszolta, minek már magának elvégezni, hiszen már nincs több egy félórájánál az életben. Sürgetésemre azonban szuronyos őrrel a wc-be engedett, ahonnan én szökni próbáltam, de a keskeny ablakon nem fértem ki. Az őr sürgetett, hogy menjek már, hiszen szökni úgy sem tudok, tehát ne is próbálkoznak... Közben az utca felöl kürtszó hallatszott és hölgyek vezetésével beérkezett a laktanyába egy bécsi internacionalista gyalogezred. Ekkor a már említett bőrkabátos ember a nála lévő listából kiszólította az étkezdében lévő tiszteket, amire én elhatároztam, hogy bécsi ringyók nem fognak kivégezni, inkább magam vetek véget életemnek. Az ablakhoz mentem s a szemben lévő ablakban zpkogó feleségemnek és kislányomnak átkiáltottam, hogy rövid időn belül szabad leszek, majd a szoba sarkába mentem, hogy ott agyonlövöm magam, de a pisztolyom már nem volt nálam, mivel előzőleg Szűcs elvtárs elvette tőlem. Pár perccel később már én is az ajtó elé lettem kiszólítva, amikor megérkezett Hertelendy huszár alezredes úr a direktórium írott parancsával, hogy bennünket azonnal szabadlábra helyezzenek. A bőrkabátos politikai megbízott azonban a parancsot, mivel az nem volt lebélyegezve, érvénytelennek nyilvánította, Hertelendy alezredesnek 10 perc időt engedélyezett a lebélyegeztetésre, majd midőn Hertelendy alezredes úr kb.l5-2o perc múlva a lebélyegzett paranccsal vissza érkezett, szó nélkül szabadon bocsátottak. Később tudtuk meg csak, hogy szabadulásunkat Szakáll Kálmán vezérkari ezredes úrnak köszönhetjük, aki aZ éj folyamán beszélt Eukács Béla őrnagy úrral — aki azpn éjszaka el is szökött — hogy másnap a székely hadosztályhoz tartozók le lesznek tartóztatva. Amire Szakáll Kálmán ezredes úr, mint Nyíregyházi vörös hadosztály parancsnoka azz alfenyegetődzptt, hogy hadosztályával Budapest ellen fog vonulni és Budapestet ösz~ sZ eí°SÍ a lövetni, ha a székely hadosztály egy tagjának is a haja szála is meggörbül. ' 4 3 Szatmárnémetiben, ahol debreceninél sokkal nagyobb -a kommünnel szemben ellenséges érzelmeket tápláló - kontingens tartózkodott, ellentétes előjellel zajlottak le az események. városban nagy nyugtalanság volt észlelhető, de ezt is főleg a kommunista direktóriumok viselkedése okozta. Ugyanis nemcsak a bankoktól szedték el a készpénzt és értékpapírokat, hanem a lakosságtól is, és ezektől főleg az értéktárgyakat vették el közel 8 millió értékben. Arra a hírre, hogy a románok mindinkább közelednek, és már csak napok kérdése, hogy bevonulnak Szatmárba is, a direktórium 11 tagja előkészületet tett az elutazásra. Tekintettel arra, hogy az elrabolt értékek birtokukban voltak, és ezt magukkal vitték volna, Nagycsütörtök éjjelén elrendeltem elfogatásukat. Körülbelül 600 000 koronát, főleg ezresekben és értéktárgyakat, 3 millió korona értékben találtunk náluk megmotozásukkor, és az irodahelyiségek átkutatásánál, amely értékeket egy tiszti bizottság a szatmári polgármesternek adott át. A székely legénység a vörös őrség tagjain és a politikai megbízottakon töltötte ki bosszúját, a csoportparancsnokság Kacsó nevű megbízottját a főtéren félholtra verték, és a tisztek mentették meg és rejtették el a csoportparancsnokság irodájában. A szatmári direktórium elfogatásának híre még az éjjeli órákban Kun Béla tudomásárajutott. [.. .]"* 4 Nagyváradon sem maradt el a két fél összetűzése. A későbbiekben részletezett, április 16. csúcsai áttörés után szervezedenül visszaözönlő vörös katonák egy részét a váradi „fehérek" lefegyverezték, elfogták. A fenyegető román támadás, illetve a helyi erőviszonyok miatti félelmükben április 19-én elmenekült helyi direktórium visszatérését pár tüzér tiszt, a város határába helyezett lövegekkel — melyekkel éles figyelmeztető lövést is leadtak a direktóriumot szállító vasúti szerelvény felé - kívánta megakadályozni, miközben az egy eltévedt telefonhívásra reagáló Magyar főhadnagy eloszlatta a hadügyi népbiztosság aggódó vezetőinek félelmeit. 4 5 Végül az 4 3 Visszaemlékezések: Holló Gyula alezredes. Az értesüléseket megerősítette Spiller Károly ezredes is. 4 4 Visszaemlékezések: Csekeő, megerősíd Cseke is. Ezzel szemben Bartl Róbert csendőrszázados az eseményeket a helyi nemzetőrséghez köti. (Visszaemlékezések: Bárd). 4 5 Visszaemlékezések: Magyar, Visszaemlékezések: Fleischer, Visszaemlékezések: Puskás Lajos. 42
