Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - MŰHELYMUNKÁK - NAGY SZABOLCS: Árulás vagy ellehetetlenülés - A Székely Hadosztály és a forradalmi erők viszonya a Veszprém Megyei Levéltárban őrzött Kratochvil — hagyaték tükrében

Árulás vagy ellehetetlenülés minden egyes komoly eleme ugyan a\t óhajtja, legen az igazi szociáldemokrata, vagy tartozzon bármely más polgári pártba. Azf, hogy Budapesten nincs rend és a legnagyobb fejetlenség uralkodik, senki el nem vitathatja, hisz azt eléggé tapasztaltuk a január 10-én megtartott egész or

sKÁS> katona bizalmi férfiak nagygyűlésén, amelyen indokolatlanul nem is jelent meg Pogány József kormánybiztos úr, arra sem méltatta a vidéki bizalmi testületeket, hogy megjelenjék közöttük. A magyar hadügyminiszfer egyes rendelkezéseit nem tudja végrehajtani, mert Pogány úr és hívei mindenbe belekontárkodva megakadályoznák annak végrehajtását. [...] Ezek előrebocsátásával ne csodálkoznék a kormánybiztos úr, ha az erdélyi alakulások, a székelyek és az Erdélyt védő más csapatok és csapattestek bizalmatlansággal viseltetnek Ön iránt, mint azf Budapesten kifejezésre is juttatták, mert Ön, úgy látszik, nem az Önre bízott kormánybiztosi teendőkkelfoglalkozik, hanem a pesti helyőrség egyes ezredeire támaszkodva, űzj önkényes politikáját, amely vidéki Katonatanácsokat egyáltalán nem érdekli, annál kevésbé védi. Ilyeténképpen a vidéki Katonatanácsok gyümölcsöt hozó működéseit megakadályozni', annak határozatait érvényre juttatni nem engedi. Kijelentjük, hogy ellenforradalmat nem fogunk megtűrni, sőt mindenütt ellene fogunk küzdeni, ha kellfegyveresen, de viszont azf is kijelentjük, hogy nekünk Pogány József, mint a Katonatanácsok kormánybiztosa nem kell!!! A kormánnyal szemben a legteljesebb bizalmunkat fejezzük ki, és azt mindenkor támogatni foguk, és parancsait teljesítjük, és rendeleteinek érvényt szerzünk. Bár érezhető mindhárom dokumentumban, hogy a székely katonatanácsok a konfliktust kizárólag a köztük és Pogány közötti ellentétként kívánták láttatni, nyilvánvaló volt, hogy Pogány egyedül nem folytathatta volna akcióit. Ismert volt, hog}

7 a szociáldemokraták Kunfi-féle platformja támogatta, amely igyekezeteiben inkább ösztönözte, semmint gátolta őt. A székelyek nem csak Pogány szemében számítottak szálkának, és ezt a hadosztálynál is tudták, mint azt például Lukács Béla százados alábbi közlése is alátámasztja. „Böhm hadügyminiszfer, midőn gróf Stomm

M századossal együtt engemet magához felrendelt, aznfll fogadott, hogy mink ellenforradalmárok vagyunk, s hogy E.rdély visszafoglalása csak egy cégér arra, hogy csapatokat gyűjtsünk a rendszer megbuktatására. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Bármily furcsa, de az 1919. március 21-én kikiáltott Tanácsköztársaság a kezdetben meglehetős reményeket ébresztett az ország egységét féltő személyekben. Ismeretes, hogy Kun Béláék mellett sok, később a Horthy-korban is aktív, magas rangú katonatiszt harcolt, mivel azt gondolták, a tehetedennek bizonyult Károlyi, illetve Jászi-féle politika után egy aktív honvédelemre vállalkozó rezsim vette át a hatalmat. A székelyeknek azonban ekkor már nem nagyon lehettek reményeik arra nézve, hogy az új hatalom pozitívabban fogja szemlélni tevékenységüket. Egyrészt az „örök ellenség", Pogány továbbra is a katonapolitika erős embere maradt, másrészt az eddig üldözött, majd most hatalomra került kommunisták, hivatalos lapjukban, a Vörös Újságban már februárban is hadüzenettel felérő cikkben támadták őket: „Ellenforradalmi toborzás Budapest ellen. A kommunisták jó másfél hónapja követelték már, hogy székely csapatokat ne hozhassanak Budapestre [...] A hadügyminiszternek is tudomása van róla, a katonatanácsnak is, vidéki munkás- és katonatanácsok állandóan jelentgetik Budapestre, hogy a derék székelyek, akiket nemrégiben nevezett vitéz hősöknek a hadügyminisztérium egyik parancsa, — szemérmetlen nyíltsággal s bevallottan ellenforradalmi célokkal folytatják a toborzást. Itt Budapesten államrendőrségi detektívek védelme alatt toboroznak, vidéken Nagy Vince a patrónusuk, Károlyi Mihályné a zászlóanyjuk, különösen Szatmárnémetiben, Mátészalkán, Nyíregyházán és ezen a környéken folytatják a toborzást, s egyben a leggy alázatos abban folytatják a pogrom agitációjukat is. 3

0 Uo. 3

1 Stomm Marcell, aki később a II. világháború idején a III. hadtest parancsnoka lett. 3

2 Visszaemlékezések: Lukács Béla százados. 37