Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - PÁL JUDIT: A közigazgatás és az igazságügy átszervezése Erdélyben a 19. század közepén

pen nyugtázták, hogy a jogegyenlőség legalább negatív módon megvalósult, az elnyomásban ugyanis mindenki egyenlő volt. A neoabszolutizmus évei a folytonos kísérletezés jegyében teltek. A közigazgatási beosztást többször átalakították. Sor került néhány fontos reform bevezetésére is: a közigazgatás és igazságszolgáltatás különválasztása, új bírósági szervezet kiépítése, az osztrák polgári és büntetőtörvénykönyv, valamint új adórendszer bevezetése a közteherviselés alapján, az úrbéri viszonyok rendezésére stb. A rendszer szempontjából létfontosságú volt a rendőri szervezet kiépítése; megszervezték a csendőrséget és a határrendészetet.

14 A Kincstartóságot felszámolták, helyette létrehozták az új pénzügyigazgatást hat pénzügyi kerülettel. Pozitív és negatív intézkedések azonban egyaránt felülről érkeztek, és kivitelezésük módja egyformán elkeseredést szült a különböző nemzetiségek és társadalmi rétegek körében. Erdélyt 1851-ben öt kerületre (Kreis) osztották: Nagyszeben, Gyulafehérvár, Kolozsvár, Dés és Marosvásárhely székhellyel. A 36 körzet (Bezirk) felosztásánál az egyik fő szempont a nemzetiségek semlegesítése volt, bár a szászoknak annyiban kedveztek, hogy Beszterce vidékét Szebenhez csatolták és a szebeni kerület főnöke a szász ispáni címet viselte.

1

5 1854 júniusában ismét átszervezték a közigazgatást. A 6 helyett 10 kerületet hoztak létre, ezek 72 járásra oszlottak; a járások központjában járásbíróságok, a kerületekében törvényszékek működtek. Ez azt jelentette, hogy egyrészt szétválasztották a közigazgatást az igazságszolgáltatástól, másrészt viszont igyekeztek a szolgáltatásokat helyileg központosítani. Az Októberi Diploma kiadása (1860. október 20.) után — amely ismét életbe léptette az egyes történeti országok és tartományok belső önigazgatását — visszaállították a magyar és erdélyi udvari kancelláriát; a kancellár gróf Kemény Ferenc, a Főkormányszék elnöke gróf Mikó Imre lett; mindketten csak ideiglenes jelleggel. Szükségessé vált most a régi törvényhatóságok szervezése, erre a következő évben került sor. A törvényhatóságok száma Erdélyben gyarapodott az 1848 előtti állapotokhoz képest, Naszód vidékét a feloszlatott 2. román határőrezred területéből szervezték meg. Az 186l-es megyei képviselőbizottmányi választások sok helyen éles konfliktusokhoz vezettek a magyarok és románok között. A magyarok ragaszkodtak — a magyarországi minta nyomán — a 48-as állapotok restaurálásához, azaz az akkori bizottmányt csak kiegészíteni akarták. A románok ezzel szemben arányos képviseletet szerettek volna. A másik fő vitás kérdés a nyelvhasználat volt.

1

6 Ezeknek kapcsán több megyében is heves vitára került sor, így Kolozs, Torda, Alsó-Fehér megyékben és Fogaras vidékén. Alsó-Fehér megyében Pogány György főispán a 48-as bizottmányt állította vissza, amit négy román taggal egészítettek ki, úgyszintén a magyart deklarálta hivatalos nyelvvé; a gyűlésen az unió melletti állásfoglalásokra is sor került. A románok részéről megjelent Alexandru Sterca-§ulutiu görög katolikus érsek, loan Axente Sever, Sim ion Balint, Iosif Hodo§ és más vezető személyiségek először tiltakoztak, majd elhagyták a gyűlést. A románok Balázsfalván ünnepséget rendeztek a 48-as forradalom évfordulóján (május 15-én), ahol Gyulafehérvárról, Szebenből, Abrudbányáról, Zalatnáról és máshonnan 1

4 SZÁSZ, 1432-1437. 1

5 BERZEVICZY ALBERT: AZ absolutismus kora Magyarországon 1849-1865. I. Budapest, 1922.218. 1

6 Ld. PÁL JUDIT: A hivatalos nyelv és a hivatali nyelvhasználat kérdése Erdélyben a 19. század közepén. Regio. 16 évf. (2005) 1. sz. 3-26. 51