Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 1. szám - MŰHELY - Vajda Tamás: Forradalmi diákmozgalmak Szegeden: eseménytörténet napról-napra / 69–77. o.

nyéket. 22 óra körül a délutáni műszak végeztével az üzemekből kijövő munkások is csatlakoztak a tüntetőkhöz. Ismét a Kossuth szoborhoz vonultak, ahol felolvasták a MEFESZ politikai követeléseit, Káló Flórián elszavalta a Nemzeti dalt, Bicskey Károly pedig a Szózatot. Közben összeült a városi pártbizottság is. A tömeghangulat javítása céljából még az éjszaka folyamán eltávolították a Lenin-Sztálin szobrot, s határozatot hoztak a kommunista káderek felfegyverzéséről. Még az éjszaka folyamán 120 géppisztolyt osztottak ki, s a járőrözést is megkezdték. Október 24-én hajnalban szovjet harckocsik dübörögtek át a városon a román határ felől Budapest irányába. Ezzel egyidejűleg a felsőbb katonai parancsnokság valamennyi szegedi katonai alakulatnál harci riadót rendelt el. Reggel statáriumot, 17 órától kijárási tilalmat hirdettek ki. A nyomasztó katonai fölény megfontoltabbá tette az egyetemi vezetőket és a MEFESZ-t is. A forradalom és szabadságharc napjai alatt a szegedi egyetemisták és főiskolások, a MEFESZ addigi országos kezdeményező és vezető szerepe megszűnt, s 23-a után tevékenységük és hatásuk Szegedre korlátozódott. Délelőtt az egyetemisták és főiskolások nem mentek be az órákra. Az egyetem vezetése megpróbálta hazaküldeni a vidéki hallgatókat. Ennek ellenére a fiatalok többsége Szegeden maradt, s az aktívabbak az üzemekben igyekeztek felvenni a kapcsolatot a munkásokkal. A délutáni órákban a fiatalok ismét tüntetést kezdtek szervezni. Néhány tanár megpróbálta megakadályozni az utcára vonulást, még az Irinyi Diákotthon kapuját is bezáratták. A diákok azonban az ablakokon kiugrálva csatlakoztak az utcán vonuló társaikhoz. Este 22 óra körül a tüntetők egy csoportja a kendergyárhoz ment. A munkásokat azonban a gyár vezetése még a műszak lejárta után sem engedte ki. Inkább értesítették a karhatalmat. így először a rendőrség kísérelte meg szétoszlatni a tömeget, majd a tűzoltóság próbált vízágyúkkal, könnygázgránátokkal és riasztólövésekkel véget vetni a tüntetésnek. Végül a katonaság és a szegedi államvédelmi szolgálat belső karhatalmi ezrede verte szét puskatussal a fiatalokat." A menekülők egy része a Tolbuhin (ma: Kálvária) sugárúti Juhász Gyula Diákotthonba, menekült be. Az ÁVH-sok berontottak utánuk, s a hallgatók védelmére kelő Perbíró professzort és Bárdosi István tanársegédet arccal a falhoz állították és kétszer melléjük lőttek a falba. Közben a többi AVH-s házkutatás gyanánt szobákat és Tóth Béla kollégiumigazgató lakását dúlta fel. Egy másik csoport fiatal a Gizella téren (ma: Aradi vértanúk tere) tüntetett. A karhatalom itt is keményen csapott le: vízágyú, könnygázgránát, gumibot és puskatus itt is bevetésre került.

12 Október 25-én reggel a főiskolán megkezdték a tanítást, de 9 órakor egyetemisták érkeztek, s tüntetésre hívták a hallgatókat. Végül az Auditórium Maximumban Baráti rektor és Koch Sándor dékán szólt hozzájuk, s kérte, hogy őrizzék meg nyugalmukat. A vidéki hallgatóknak ismét a hazautazást javasolták. Közben újabb tüntetések bontakoztak ki. Sok diák gyülekezett az egyetem központi épülete előtt, s a város legnagyobb, éj jel kivilágítható vörös csillagát leszerelték, majd a hídról a Tiszába dobták. Délután hatalmas tömeg (közel 30 ezer ember) gyűlt össze a Klauzál téri Kossuth szobor környékén. A tömeg egy része a városháza előtt követelte a vörös csillag eltávolítását. Később a városi Pártbizottság épülete előtt alakult ki hangos tüntetés. Az egybegyűltek megnyug'' 1957. július 20-án Ábrahám Antalt „az ellenforradalom elleni harc során bátor és szilárd helytállásért" kormánykitüntctésre javasolták, mert „Október 24-én este egy fegyveres csoporttal személyesen részt vett több száz emberből álló ellenforradalmi csoport szétverésében, ahol már a fegyverek is igénybe lettek véve". Vö. Sorfüzek- 1956. Szerk.: KAHLER FRIGYES. Lakitelek, 1993. 191. 12 A karhatalmi tömegoszlatás során verték eszméletlenre Csemán Mária másod eves főiskolai hallgatót az államvédclmisck. CsML. XXVI. Fi. Biz. 4/1957. feljegyzés 1. Csemán Mária vallomása. 72