Levéltári Szemle, 57. (2007)
Levéltári Szemle, 57. (2007) 1. szám - MŰHELY - Cs. Varga Katalin: Egy ügynök emlékezik: 1956 a Magyar Posztógyárban: forrásközlés / 60–68. o.
Kb. egy óra hosszáig tartózkodtam a téren, elmerülve ebben a forró hangulatban kavargó embertömegben. A Magyar Rádió felől egyre sü[rü]bben hallatszott a fegyverropogás. Ajánlatosnak véltem minél előbb hazamenni, gondolva arra is, hogy feleségem aggódik távollétem miatt. Az éjszakát viszonylag nyugodtam aludtam végig. Reggelre már komoly tűzharcra ébredtem. Az utcára tekintve, láttam, hogy tanácsosabb lesz négy fal között maradni. Csütörtökön 25-én reggelre elcsendesült a környék. Abban a hitben, hogy a tűzharc véglegesen elült, gyalog indulunk útra — a feleségemmel — Csepelre. Alighogy a gyárba értünk, futótűzként terjedt el a hír: „Pesten újból fellángoltak a harcok." A vállalatvezető elrendelte a munka beszüntetését, valamint a gyár elhagyását. Pestieknek nem volt tanácsos útnak indulni. Kecskés Józsefné, a feleségem munkatársa, kért, hogy menjünk az ő lakására. Ettől az időtől kezdve november 3-ig Kecskés Józseféknél laktunk. A feleségem és Kecskésné olykor bejártak bért számfejteni, én pedig ez alatt, a viszonylag csendesebb Csepelen élelmiszer után jártam. A 26-ra eső bérfizetést — hajói emlékszem — 27-én tartották meg. Ekkor közölték a dolgozókkal, jöjjenek el a (nem vagyok benne biztos) 28-án tartandó ideiglenes munkástanács megválasztására. Én kissé késve érkeztem, de alig léptem be, közölte velem Király László, hogy az üzem engem is megválasztott munkástanácstagnak, majd e szavakkal fordult hozzám: „Engem is beválasztottak ugyan, de most már csak azt volna jó tudni, hogy mit kezdünk ezzel a belénk helyezett bizalommal." Miután okosabb én sem voltam, tanácstalanul húztam fel a két vállamat [és] elindultunk a kultúrterem felé, ahol az üzemek delegálta munkástanácstagok első ülését hirdették meg. (Ezt a választást az Ü[zemi] B[izottság] részéről Lakatosné vezette le.) Az első ülésen az elnököt kellett megválasztani. Én javasoltam Paál Imrét 17 , megindokolva azzal, hogy a vállalat igazgató és főmérnök nélkül maradt, s Paál Imre az, aki a vállalat egész gyártási menetét ismeri. Arra az esetre viszont, ha megindul a munka, olyan ember legyen a munkástanács élén, aki azt ideiglenesen irányítani is tudja. Pál Imre ez ellen ugyan szabadkozott, hivatkozva gyenge egészségi állapotára, de a munkástanács egységes mellette való szavazására elvállalta, hangsúlyozva, hogy kizárólag a vállalat érdekében. Ezután került megválasztásra az öttagú intéző bizottság, melyek én is tagja lettem. A feladat az volt, a vállalaton belüli problémákat (támogatás, ellátás és egyebek) zökkenő nélkül levezessük. Ezt követte egy ugyancsak öttagú bizottság megválasztása, akiknek az volt a feladatuk, hogy a káderlapokat mielőtt kiosztanák (így szavazott a munkástanács), átnézzék, hogy nincs-e a munkástanácstagok között olyan személy, aki adatokat szolgált[at] a személyzeti osztálynak. Ezt a feladatot azonban éppenhogy elkezdték, abba kellett hagyni, mert az emberek részéről olyan sürgető volt már a káderlapok kiosztásának követelése, hogy nem tudták átnézni a feljegyzéseket. Ezen a gyűlésen csatlakozott a Posztó munkástanácsa, a Csepeli Fémmüvekhez, melynek az volt az álláspontja, hogy a munkát addig nem vesszük fel, míg a szovjet hadsereg az országban tartózkodik. Az volt egyébként az általános vélemény, hogy a nagyobb létszámot foglalkoztató Csepeli Fémművekhez alkalmazkodunk. Ezt követően került sor a személyi ügyekre. Ennek sürgősségére való tekintettel (a sürgősség úgy értendő, hogy a tömegbe valaki elkiáltott egy nevet és azt egy-egy csoport megerősítette) 17 Páll Imre nevét „Mezei" hol Paál-nak, hol Pál-nak írja. 64
