Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - MÉRLEG - Koltai András: A Gyulafehérvári Érseki Levéltár és az Erdélyi Katolikus Státus Levéltára: Szögi László: A Gyulafehérvári Érseki Levéltár és az Erdélyi Katolikus Státus Levéltára 1., 1429-2000. Repertórium. Gyulafehérvár, Budapest, 2006: Bernád Rita: A GyulafehérváriÉrseki Levéltár és az Erdélyi Katolikus Státus Levéltára 2., Oklevél és iratjegyzék - canonica visitatiok mutatója. Gyulafehérvár, Budapest, 2006 / 77–79. o.

A GYULAFEHÉRVÁRI ÉRSEKI LEVÉLTÁR ES AZ ERDÉLYI KATOLIKUS STÁTUS LEVÉLTÁRA SZÖGI LÁSZLÓ: A Gyulafehérvári Érseki Levéltár és az Erdélyi Katolikus Státus Levéltára I. 1429-2000. Repertórium Gyulafehérvár-Budapest, 2006. 350 BERNÁD RITA: A Gyulafehérvári Érseki Levéltár és az Erdélyi Katolikus Státus Levéltára II: Oklevél és iratjegyzék - Canonica visitatiok mutatója Gyulafehérvár— Budapest, 2006. 282. Aki valaha foglalkozott az Erdély történetére vonatkozó forrásokkal, tudja, hogy azok sokszor igen különös utat jártak be. Az elmúlt kétszáz évben ugyan a magyar történetírás sok iratot föltárt és közzétett (elsősorban természetesen a 16-17. századra vonatkozó források közül), de számos esetben nehéz vagy lehetetlen a közzétett iratok mai lelőhelyét megtalálni. Az Erdélyben található levéltári forrásokat az elmúlt évszázadokban rendszeresen fosztogatták, eladták, államosították, pusztulni hagyták, vagy — különböző megfontolásokból — elszállították és átrendezték. Szerencsére végre eljött az ideje annak, hogy tudományos alapon vegyük számba, hogy milyen levéltári anyagokat őriznek a mai Erdélyben. Ebből a szempontból az egyik legfontosabb és legnagyobb szabású feladatot az egyházi levéltárak föltárása és rendezése jelenti. Sipos Gábor sokéves munkájának eredményeképpen az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárának már 2002-ben megjelent az ismertető leltára, az erdélyi római katolikus egyházmegye (ma gyulafehérvári főegyházmegye) levéltári anyagának biztonságba helyezését és rendezését pedig 1998-ben kezdte el Szögi László, az ELTE levéltár szakos hallgatóinak bevonásával, illetve a helyi levéltárosok, Küsmödi Attila és Csala-Bernád Rita segítéségével. Az itt ismertetésre kerülő két könyv ennek a közel évtizedes munkának az eredményét tárja első ízben a nyilvánosság elé. Az első kötet egy repertórium, amely a főegyházmegyei levéltár Gyulafehérváron és Kolozsvárott őrzött teljes anyagát tartalmazza. Nem tartalmazza viszont a még kialakítás és rendezés alatt álló vidéki gyűjtőközpontok anyagát, amelyekbe a plébániai és esperesi levéltárakat gyűjtik össze a főegyházmegye területéről. És nem tartalmazza természeten a káptalani levéltár legértékesebb, 60 ládányi (kb. 12 folyóméternyi) iratanyagát (köztük a középkori oklevelek többségét) sem, amelyeket 1912-ban a Batthyaneum könyvtárban helyeztek el. Ez ugyanis az 1960-es években a könyvtárral együtt állami tulajdonba került, a román állam pedig még mindig nem hajlandó visszaadni őket a főegyházmegyének. A repertórium fondonként, illetve állagonként ismerteti a levéltári anyagot, minden egyes esetben rövid bevezetővel és a raktári egységek egyenkénti leírásával (tartalom, évkor). Összeállításával Szögi László és munkatársai úttörő munkát végeztek. A gyulafehérvári lett ugyanis az első magyarországi egyházmegyei levéltár, amelyről nyomtatott repertórium jelent meg, noha egy évtizede még mindnél rosszabb állapotban volt. Ennek persze — az áldozatos munkán és az összefogáson túl — az is a magyarázata, hogy egy működő, kutatók által gyakran használt levéltárban nehezebb a levéltárosnak az anyagot „lábon" átrendezni és föltárni, mint egy olyanban, amely kutatóhelyként, intézményként (még) nem működik. A repertórium összeállítása során ráadásul az is nehézséget jelentett, hogy a magyarországi egyházmegyei levéltárakban még nem alakult ki olyan szakmai konszenzus a rendezési alapelvekről, amelyekre Gyulafehérvár ott is támaszkodhattak volna. Több ha77