Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. szám - Bősze Sándor: Kanyar József (1916–2005) / 84–88. o.

KANYAR JÓZSEF (1916-2005) Kanyar József nyugalmazott somogyi levéltár-igazgató, a történettudományok doktora elhunyt életének 89. esztendejében. Személyében ismét egy olyan kolléga távozott, aki a háborút közvetlenül követő alkotó generáció tagja volt, aki életkorával, iskolázottságával, klasszikus műveltségével és rendkívül széles látókörével kapcsolatot jelentett nemcsak a „két háború" közti évtizedekben, hanem az első világháború előtt is tevékenykedő történész-levéltáros nemzedék, valamint az 1960-as, illetve az ez utáni évtizedekben pályára lépők között. Egy olyan kolléga hagyott itt végleg bennünket, aki ízig-vérig somogyi lokálpatriótának tartotta magát. Paraszti szülők gyermekeként 1916. április 29-én született Kaposújlakon. Édesapja, idősebb Kanyar József sohasem láthatta gyermekét, mert ő a fia születésekor már az olasz fronton harcolt és ott is halt hősi halált 1916-ban. Természetesen egész életében élénken foglalkoztatta édesapja sorsa. Ahogy ő mondaná, félelmetes volt, amikor hét évtizeddel később, épp a szülőfaluja második világháborús emlékmüvének avatására készült, kezébe került egy — a „nagy háborúban" küzdött — főhadnagy visszaemlékezése, amelyben a szerző épp az apa halálát írta le. Elemista korában a kaposmérői iskola és Varga Pál tanító úr házi könyvtárának őreként hamar ráérzett az olvasás Örömére. Édesanyja mindenképp azt akarta, hogy egyetlen élő gyermeke tanuljon és emelkedjen ki a paraszti sorból. Az éles eszű fiú a kaposvári főgimnázium kitűnő tanulója lett. Jóska bácsi sokat mesélt nevelőapja határtalan szeretetéről: arról, aki, ha kellett, a csikorgó hidegben lovas szánon vitte a kisdiákot az Alma Materbe. Tanárai ösztönzésére az érettségit követően Budapesten, a Református Teológiai Akadémián kezdte meg felsőfokú tanulmányait, itt kapta meg 1943-ban lelkészi oklevelét. Eközben szerzett — levelező hallgatóként —tanítói diplomát a nagykőrösi tanítóképzőben is. Szintén ugyanebben az esztendőben vette át jogi doktori oklevelét a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen. Visszaemlékezésében írta, hogy édesanyja ekkor az egyszer volt „elképzeléseinek kerékkötője." Közvetlenül a háború előtt Kanyar József egy három évre szóló ösztöndíjat nyert a princetoni egyetemre. Az édesanya azonban nagyon féltette fiát a „nagy víztől," s ő lekéste az utolsó Amerikába induló hajót. 19411942-ben segédlelkészként tevékenykedett a Dunamelléki Református Egyházkerületben. A rákövetkező évtől a Gyáli úti Hadikórházban teljesített tábori lelkészi szolgálatot. A nyilas hatalomátvétel után azonban megszökött a hadseregből és a fővárosban bujkált. Sokat mesélt arról, amikor az ostrom befejeztével — ennek éppen hatvan éve — ő is előmerészkedett a friss levegőre. A Krisztinavárosban sétálva jutott el az Alagút bejáratához. Évtizedeken keresztül kísérte az a kép, ami ott eléje tárult: az alagút tömve volt magyar, német és szovjet katonák holttesteivel. A következő esztendőben — ekkor már 1945-ben járunk — került vissza a DélDunántúlra. Még a háború éveiben — megismerkedve a magyar népi írók jeleseivel (Móricz Zsigmond, Veres Péter, Kodolányi János, Erdei Ferenc, Kovács Imre, Illyés Gyula, Tamási Áron, Féja Géza stb.) — kapcsolatba került a Magyar Parasztszövetséggel, illetve a fővárosi parasztpárti politikusokkal. Előbb — 1945-1947 között — Pécsen dolgozott, mint a Nemzeti Parasztpárt dél-dunántúli kerületi titkára és nemzetgyűlési képviselője, majd pedig a Baranya és Somogy megyei népfőiskolák igazgatója lett 84