Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. szám - HÍREK - Péterné Fehér Mária: Bírósági iratok a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára kiállításán / 79–82. o.

BÍRÓSÁGI IRATOK A BACS-KISKUN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT LEVÉLTÁRA KIÁLLÍTÁSÁN A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára 1998 óta minden januárban egy kis kiállítást rendez a kultúra napja alkalmából. Mivel a levéltárnak nincs kiállítóterme, csak a folyosón elhelyezett néhány tárlóban és a falakon lévő üveges tárlókon van lehetőségünk az egy-egy téma szerint válogatott dokumentumok bemutatására. A kamara-, vagy „folyosó-kiállítást" azután egy éven keresztül tekinthetik meg az intézményünkbe látogatók. Ezt követően pedig a honlapunkra kerül, ahol a korábbi kiállítások anyaga is megtalálható: www.bacs-kiskun-leveltar.hu

. 2004. január 24-én A bíráskodás 400 éve Kecskeméten címmel nyílt kiállítás a levéltárban. 400 év igen hosszú idő ahhoz — még egy város életében is —, hogy pár dokumentum kiválasztásával átfogó képet lehessen adni a jogszolgáltatás történetéről. Akkor miért választottuk mégis ezt a témát? Ennek igen egyszerű magyarázata van. 2004. november 9-én volt száz éve annak, hogy Kecskeméten, a Rákóczi út 7. sz. alatt, átadták a Kecskeméti Magyar Királyi Törvényszék Wagner Gyula által tervezett, impozáns székházát. Ennek emlékére a Bács-Kiskun Megyei Bíróság, a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség (ezen intézmények működnek jelenleg is az épületben) és a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára hasonló címmel egy nagy kiállítást rendezett a bíróság dísztermében. A kiállítás anyagát döntő részben a levéltárunkban őrzött oklevelek, iratok, egyéb dokumentumok alkották. Ez a kiállítás azonban csak két hétig volt látogatható, mivel a terem funkciója — ítélkezés folyt a helyiségben — nem tette lehetővé további fennállását. Ezért mi, levéltárosok arra gondoltunk, hogy intézményünkben hosszabb ideig is láthatóvá tesszük a sok előkészítést, nagy munkát igénylő kiállítás anyagát. Kiállításunk (amelyen 111 dokumentum szerepel) tehát szűkített változata a bírósági kiállításnak, ahol majd 300 oklevél, irat, fotó volt látható. A 16. sz. végétől a 20. sz. végéig kiállított dokumentumok bizonyítják, hogy Kecskemét századokon keresztül mekkora erőfeszítéssel igyekezett részleges közjogi és teljesebb igazságszolgáltatási önállóságát akár a törökkel, akár a földesurakkal, vagy a megyével szemben megőrizni. Az önállóság természetesen viszonylagos volt, a bírák és a tanács mindenkor a jogi keretek, a kor adta lehetőségek között intézhették a város belügyeit. A 400 éves időszakot a könnyebb áttekinthetőség szempontjából tíz egységre (ha tetszik korszakra) bontva igyekeztünk bemutatni. A legkorábbi bíráskodásra vonatkozó írásos dokumentum a török hódoltság korából maradt fenn Kecskeméten, főleg attól kezdve (1596-tól), amikor a török tisztviselők eltávoztak a városból. A kevés számú, e tárgykörből megmaradt iratok egyik legérdekesebb kiállított dokumentuma IV. Murád szultán oklevele {1629. október 27-én kelt), amelyben a három városban — Kecskeméten, Cegléden és Nagykőrösön — előforduló paráznaság bűnében vétkesek feletti fenyítő eljárás módjáról rendelkezett. A Duna-Tisza közi települések magára hagyatottsága (a megyehatóság, földesurai és a török tisztviselők mind magára hagyták a térséget) azt eredményezte, hogy bizonyos ügyeik megoldását együttesen intézzék, megteremtsék ennek intézményesített rendszerét. Bíráskodás terén ez volt a convocatus bírák törvényszéke, vagy ahogy a köznyelvből a történeti irodalom átörökítette, a „fogott bírák törvényszéke". Általában Kecskemét, 79