Levéltári Szemle, 54. (2004)
Levéltári Szemle, 54. (2004) 4. szám - HÍREK - Sipos András: Beszámoló a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Szakmai Napjáról / 55–57. o.
BESZÁMOLÓ A KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT LEVÉLTÁRA SZAKMAI NAPJÁRÓL A magyar holokauszt továbbra is igen sok rejtélyt, homályos mozzanatot, felkutatandó és elemzendő forrást tartogat a kutatóknak. A 60. évfordulóhoz kapcsolódó nagyszámú szakmai rendezvény szerepe nem csupán az ismert események — önmagában is fontos — felidézése és a közvélemény elé tárása, hanem még inkább a nyitott kérdések megfogalmazása, az alapkutatások újbóli fellendítése volt. Ez a törekvés hatotta át a KomáromEsztergom Megyei Önkormányzat Levéltára 2004. április 27-én a Komáromi Jókai Mór Városi Könyvtárban megrendezett szakmai napja szervezőit is. A félnapos tanácskozás jó példája volt annak, hogy egy megyei levéltár konferenciája, amely természeténél fogva a megyéhez köthető eseményekre és a rá sajátosan jellemző összefüggésekre összpontosít, hogyan tud, éppen ezen keresztül, az átfogó kép megrajzolásához is fontos fogódzókat nyújtani. Ezt egyrészt annak köszönhettük, hogy a tanácskozás, a megyei levéltár immár évtizedes hagyományát követve, és a szlovákiai társintézményekkel szisztematikusan kiépített kapcsolataira alapozva, nemzetközi jellegű volt. A Magyarországhoz visszacsatolt területeken, magyar intézmények által keletkeztetett és ma szlovákiai levéltárakban őrzött iratok szerves részei a magyar holokauszt — ugyancsak töredékesen ránk maradt — dokumentációs örökségének. A szervezők másik szerencsés döntése az volt, hogy a történelmi Komárom és Esztergom vármegyét, illetve tágabban a viszszacsatolt területeket sajátosan érintő kérdéseken túltekintve, elsősorban a fennmaradt és rendelkezésre álló források problémájának szenteltek kiemelt figyelmet. A hallgatóság jelentős része a határ túloldaláról érkezett, ami remélhetőleg elősegíti, hogy ebben a témakörben is folyamatossá váljék a két ország történetírása közötti párbeszéd. A nyitó előadást Bonhardt Attila, a Hadtörténelmi Levéltár igazgatója tartotta A Magyar Királyi Honvédség és a zsidókérdés címmel. 1939-től kezdve adott részletes áttekintést arról, hogy a katonai vezetésben milyen elképzelések merültek fel a zsidókkal szembeni megkülönböztető rendelkezések honvédségen belüli alkalmazására vonatkozóan, és mindez hogyan ment át a gyakorlatba a zsidók és annak minősítettek teljes hadseregbeli jogfosztását törvényi szintre emelő 1942:XIV. tc-ig, valamint a zsidó munkaszolgálatos alakulatok frontra vezényléséig. A munkaszolgálatot mint a "magyarországi holokauszt első stációját" jellemezte, amelyet "nem lehet közvetlenül a németek nyakába varrni", és bőséges forrásadatokkal bizonyította, hogy a felső katonai vezetésben uralkodó szellem eleve magában hordta ennek lehetőségét. Két referátum foglalkozott a holokauszt szlovákiai levéltárakban őrzött forrásaival. Az egykori Csehszlovák Szocialista Köztársaság alighanem utolsó levéltári vonatkozású nemzetközi szerződése volt az, amelyet 1989. október 26-án írtak alá az Amerikai Egyesült Államokban működő Holocaust Múzeummal a témakörbe tartozó dokumentumok feltárásáról. A szlovák belügyminisztérium (szomszédunkban ennek felügyelete alá tartozik a levéltárügy) 1990 júniusában kötött megállapodást a. jeruzsálemi Yad Vashem Archívummal. 1990-199l-ben a központosított irányítású szlovák levéltári hálózatban a Levéltári Felügyelőség és a Levéltári Tudományos Tanács irányításával szervezetten folyt az iratanyag feltérképezése. Mint Nóvák Veronikának, a Vágsellyei Fióklevéltár igazgatójának ismertetéséből kiderült, az ekkor elkészült jegyzékek szolgáltak alapul a 55
