Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 4. szám - Kis Péter–Petrik Iván: Budapest középkori történetére vonatkozó levéltári források adatbázisa / 14–25. o.

I. Az adatbázis koncepciója A célkitűzések A címben szereplő valamennyi elem bizonyos értelemben magyarázatra szorul. Ami a térbeli és időbeli kereteket illeti: Budapest alatt a mai főváros közigazgatási határain belül lévő területet értjük, tehát nem csak az 1873. évi fő alkotóelemeket (Buda, Pest, Óbuda), hanem a többi mezővárost (pl. Budafelhévíz, Tétény stb.) és falut is (pl. Cinkota, Soroksár stb.), természetesen azokat is, amelyek a török hódoltság alatt elenyésztek (pl. Gercse, Szentfalva stb.).

6 Néhány alkalommal Budapest jelenlegi területét is túl kell lépni, pl. a középkori Nagysziget említésekor sok esetben nem lehet eldönteni, hogy az adott forráshelyben a Csepel-sziget északi részéről van-e szó. Ugyanez vonatkozik az itt működő egyházi intézmények (budai káptalan, felhévízi konvent, az óbudai és margitszgeti apácák kolostorai) levéltári anyagára is: pl. a budai káptalannak az egész országra kiterjedő hiteles helyi tevékenysége során keletkezett diplomák vagy a margitszigeti apácák Somogy, Tolna stb. megyékben lévő birtokaival kapcsolatos oklevelek természetesen bekerülnek az adatbázisunkba, legalábbis alapadataik rögzítésével. A záró korszakhatár némileg eltér a magyar történettudományban bevett periodizációtól, de ennek okai is közismertek. Amíg az „országos" történetben a mohácsi ütközet időpontja jelenti a középkor végét, addig Buda, Pest és környékük számára a másfél évtizeddel később bekövetkező török hódítás indítja az új érát. Gyűjtésünk azonban még az 1541. éven is túlmegy, hiszen az oszmánok elől menekülő, illetve az oszmánok által távozásra kényszerített keresztény polgárok sorsát még az 1550-es, 1560-as évekig nyomon lehet követni többek között felvidéki, kisalföldi városainkban, illetve Bécsben.

7 Jóllehet a várostörténeti kutatás magától értetődően felhasznál krónikákat és egyéb elbeszélő forrásokat, adatbázisunkban csak a „klasszikus" levéltári források szerepelnek majd, viszont érdeklődésünk kiterjed a könyvtárak kézirattáraiban őrzött, nem csak oklevél jellegű anyagokra, hanem pl. formuláskönyvekre is.

8 Szándékunk az, hogy az e három premissza figyelembevételével feltárt adatokban többféle módon lehessen keresni, mégpedig Budapest történetének kutatásának igényeihez illeszkedve. A jövőbeni kutatók számára reményeink szerint további jelentős segítséget nyújthat az is, hogy az egyes forrásokat feldolgozó rekordok „mögött" az oklevélről, kódexlapról stb. készült digitalizált képet lehet találni, illetve ezek teljes szövegű vagy részleges tudományos átírását, hypertext verzióban vagy képi fájlként. 6 A középkor végén Buda, Pest, Óbuda szűkebb vonzáskörzete nagyjából megegyezett a mai Budapest területével. L.: BÁCSKAI VERA-GYÁNI GÁBOR-KUBINYI ANDRÁS: Budapest története a kezdetektől 1945-ig. Bp., 2000. (Várostörténeti tanulmányok) 34. (KUBINYI ANDRÁS szerzői része) 7 L. erre Kenyeres István és Kis Péter kutatási beszámolóját a 2003. évi bécsi tanulmányú íjukról, illetőleg az ehhez kapcsolódó forráspublikációjukat. Mindkettő előreláthatóan 2005. közepén lát napvilágot, az előbbi a Budapest Főváros Levéltár kiadásában megjelenő Magyar Várostörténeti Évkönyv I. kötetében, az utóbbi pedig a Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) 12. évfolyamának (2005) 2. számában. 8 A formuláskönyvek témánkat érintő tartalmára 1.: BÓN1S GYÖRGY: Középkori jogunk elemei. Római jog, kánonjog, szokásjog. Bp., 1972. 43-46.; 153-155.; ERDŐ PÉTER: Egyházjog a középkori Magyarországon. Bp., 2001. 94-95. 15