Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - Aradi Gábor: A San Remo-i tárgyalások magyarországi előkészülete / 24–38. o.

ARADI GÁBOR A SAN REMO-I TÁRGYALÁSOK MAGYARORSZÁGI ELŐKÉSZÜLETE

1 Az első világháborút lezáró békeszerződések következtében önálló állammá váló Magyarország rovására elsősorban a későbbi kisantanthoz tartozó államok — Jugoszlávia, Románia, Csehszlovákia — gyarapodtak területileg.

2 A számukra pozitív változásokat csak az a körülmény árnyékolta be, hogy ezekkel az új szerzeményekkel többmilliós magyar nemzetiségű lakosság is került hozzájuk. További nehézséget jelentett az is, hogy a magyar nemzetiségűek tulajdonában jelentős nagyságú földbirtok volt az átcsatolt területeken. Ez a gazdasági erő keresztezhette azt, az újjáalakuló államok vezetőiben meglévő törekvést, amely a magyarság visszaszorítására irányult. Ennek a problémának a megoldására a legkézenfekvőbb eszköznek az amúgy is napirenden lévő földreform bizonyult, amely a kisantant államaiban, a 20. sz. első évtizedeiben különböző mértékben és időben zajlott le.

J Bizonyos eltérések, helyi sajátosságok ellenére mindnek közös volt a hatása. Tiltakozások és agrárperek indult el az erre illetékes nemzetközi bírósági fórumokon. Egyrészt ugyanis a trianoni békeszerződés (= TBSZ) több cikke is — 1. alább — védte a magyar állampolgároknak a korábban az Osztrák-Magyar Monarchia területén lévő tulajdonát, másrészt, ha mégis sor került ezek elvételére, a kisajátító államot kártérítésre kötelezte. A békeszerződésben előírt kártérítési kötelezettség elöl azonban az utódállamok kormányai elzárkóztak. Nem maradt tehát más lehetőség a károsultak számára, mint megpróbálni sérelmeiket per útján orvosolni. A panaszosok többsége olyan személy volt, aki a trianoni Magyarország állampolgárságát optálással

4 szerezte. A megindított pereket a magyar állam folyamatosan figyelemmel kísérte és lehetőségeihez mérten támogatta a kárt szenvedetteket. Fellépésénél azonban nemcsak a rendkívül kedvezőtlen külpolitikai hangulatra,

5 hanem a belpolitikai tényezőkre is tekintettel kellett lennie. Erre azért volt 1 A tanulmány elkészítését és megjelenését ORMOS MÁRIA professzor asszony tanácsaivá! támogatta és segítette, amiért ezúton is szeretnék köszönetet mondani.—A szerző. 2 Szerbia a számára kedvező területi változások után délszláv állammá alakult. 1929-ig a hivatalos megnevezése Szerb-Horvát-Szlovén Királyság volt. (Vö.: ORMOS MÁRIA: Magyarország a két világháború korában (1914-1945). Bp., 1998. 91. Az 1920-as években, a magyar iratokban Csehszlovákia helyett a Cseh-SzlovákÁllam, illetve a Cseh-Szlovákország elnevezések szerepeltek. 3 BEREND T. IVÁN-RÁNKI GYÖRGY: Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése a 19-20. században. Bp., 1976. 273-277., 279-280. 4 Az optálás, illetve opció kifejezés értelmét a TBSZ állampolgárságról szóló rendelkezései (61-66. cikk) világítják meg. E szerint azok, akik korábban a történelmi Magyarország vagy az Osztrák-Magyar Monarchia területén illetőséggel bírtak, záros határidőn belü! az itt létrejött utódállamok valamelyikének állampolgárságát igényelhették, tehát állampolgárságot választhattak. Az opciós jog gyakorlása után egy éven belül a választott országba kellett költözni. A TBSZ szövegét az 1921. évi XXXIII. te. tartalmazta. Megjelent: 1921. évi törvények gyűjteménye. Bp., 1922. 501-1185. 5 Magyar Országos Levéltár (= MOL) Külügyminisztérium iratai (= Ki) K 107 16/9. tétel. 238/1925. Amikor 1923 nyarán a Nemzetek Szövetsége előtt Apponyi Albert és Titulescu felszólalt a román földreform kérdésében, Japán képviselője az érvek, illetve a tények meghallgatása után olyan megjegyzést tett, amelynek lényege: nem Genf szellemét idézi az az eljárás, amelynek során az aláírt szerződések csak 24