Levéltári Szemle, 50. (2000)
Levéltári Szemle, 50. (2000) 2. szám - DOKUMENTUM - Fazekas Csaba: Hivatkozás az Internetre a történettudományban / 34–39. o.
megjelenjen az interneten, pl. azokra a történelmi eseményekre vonatkozó — ma még jelenkornak számító — témakörök kapcsán, melyek már a világháló széles körű elterjedtsége idején, vagyis napjainkban keletkeztek. De a szélesebb körültekintés ekkor sem indokolatlan.) A történelmi kutatások elsődleges forrásanyagának túlnyomó többsége továbbra is minden bizonnyal egy (pl. eredeti papírra írt) példányban a közgyűjteményekben, levéltárakban marad. A közvetlen forrásfeltárás hagyományos módszereinek alkalmazását az internet a 21. században sem teszi tehát elavulttá vagy feleslegessé. 3. Térjünk vissza arra, hogy mik az interneten megjelent publikációk legfőbb sajátosságai a hivatkozások szempontjából. 4 Nagyon valószínű, hogy ha az internetet használó történész egy tanulmánya készítéséhez valamelyik folyóiratban (pl. az Aetasban, Századokban stb.) megjelent közleményt használ, azt bibliográfiai apparátusában fel kell tüntetnie, és ha már egyszer az interneten elolvasta (kinyomtatta stb.), mi értelme volna a könyvtárban a nyomtatott variációt újra kézbe vennie a hivatkozás elkészítéséhez. Álláspontom szerint, minden ilyen hivatkozásnál pontosan fel kell tüntetni a szóban forgó tanulmány eredeti (hagyományos) megjelenésének megszokott jelzeteit (önálló kötetnél: megjelenés helye, kiadója, évszáma; periodikánál: folyóirat címe, éve, száma; tanulmánykötetben megjelent írásnál: szerkesztő neve, hely, kiadó, év; a két utóbbinál egyaránt: tól-ig oldalszám stb.), hogy felhasznált írásunkat a nem internet-használó olvasónk is visszakereshesse. Továbbá az internet-elérési útvonal önmagában történő megadása nem világosít fel arról, hogy a szóban forgó írást mely orgánum, mely szerkesztőség érdemesítette a nyilvánosságra hozatalra. Az internetes közlés jelzeteit azonban csak abban az esetben indokolt felvenni a bibliográfiába, ha tanulmányunk készítésekor ezt ténylegesen használtuk, jegyzetapparátusunkban pedig erre kívánunk hivatkozni. A hagyományos formában megjelent nyomtatvány használata esetén az internet-cím közlése nem szükséges, inkább zavaró, illetve a tudálékosság benyomását is keltheti. Az internet-elérés megadását pontosan, a címleírás egyéb részeitől jól elkülöníthetően kell feltüntetnünk, lehetőleg szögletes zárójelben. Pl: Hermann István (sajtó alá rend.): Plosszer Ferenc káplán feljegyzései 1848-1849-ről a pápai Szent István Római Katolikus Plébánia história domusában. Pápa, Jókai Mór Városi Könyvtár, 1998. (Jókai Füzetek, 21.) [ http: // www.mek . iif.hu/porta/szint/tarsad/tortenel/irio 1790/plosszer /plosszer.mek ] Eördögh István: Az 1848-49-es magyar szabadságharc bukásának diplomáciai háttere a szentszéki iratok fényében. In: Aetas, 1996. 2-3. sz. 174-191. p. [ http://aida.lib.jqytf.u-s zeqed•hu/aetas/eordogh.htm ] Miskolczy Ambrus: „A 2sidók polgáritásáról a nemzetgyűlés által törvény alkottatott." (Az 1849-i magyar zsidóemancipációs törvény és ismeretlen iratai.) In: Múlt és Jövő, 1998. 1. sz. 8-41. p. [ http://www.zsido.com/maqazines/MULT/98 1/miskolczy.htm ] 4 A hivatkozások szempontjából jelen írásban nem tettem különbséget az interneten html-változatban, illetve letölthető formában hozzáférhető szövegek között. (Az utóbbi időben mintha ezek válnának egyre gyakoribbá.) 36
