Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 4. szám - HÍREK - Böőr László: Állami és önkormányzati levéltárak, iratok és gyüjtőkörök / 56–60. o.

sülés lett. A Magyar Országos Levéltárba a központi államigazgatás helyi szerveinek irataiból szinte semmi nem került. Véleménye szerint nem lehet vitás, hogy súlyos hiba volt a kerületi levéltárak létesítésének elmulasztása, mert éppen ezeknek a dekoncentrált állami szerveknek az iratait tudta volna begyűjteni és megmenteni, hiszen akkoriban az állami szervek iratai semmiképpen sem kerülhettek önkormányzati levéltárakba. Az 1949-1950-ben megszűnt dekoncentrált állami szervek egyrészének feladatát a helyi tanácsok vették át, így a funkció integrálódása révén - szórványosan és meglehetősen hiányosan - de kerültek iratok az 1950-es évek állami - majd tanácsi - levéltáraiban. G. Vass István úgy látja, hogy az 1990-es rendszerváltozás után a közigazgatásba viszszatérés tapasztalható a '49-'50-ben felszámolt viszonyokhoz. A központi államigazgatás feladatai megmaradtak és fokozatosan kiépítette a helyi szerveit: pl. adóhivatalok, munkaügyi hivatalok, megyei közigazgatási hivatalok stb. Számuk ma már ismét közeledik a 600-hoz. Hangsúlyozottan magánvéleménye szerint a Magyar Országos Levéltárnak nem célja újabb és újabb feladatok „kiharcolása", feladatainak növelése. Ugyanakkor a félévszázada elkövetett mulasztás egyértelműen bizonyítja, hogy jelentős mennyiségű, különleges forrásértékű irat maradt volna meg a kerületi levéltárak felállításával. Szerinte napjainkban már van olyan erős a levéltári szakember gárda, hogy a megnövekedett feladatokat el tudja látni. Szegőfi Anna, Budapest Főváros Levéltárának főosztályvezetője, főlevéltáros a MOL és a BFL között, a gazdasági szerveknél felmerülő illetékességi problémákat ismertette. Véleménye szerint az alapvető problémát a levéltári törvénynek az a meghatározása jelenti, hogy a területi általános levéltár feladata minden olyan, az illetékességi területén keletkezett iratanyag átvétele és gyűjtése, amely nem tartozik más levélfás illetékességébe. Ebből következik - mondotta - hogy a MOL illetékességi köre az adott, a területi levéltárak pedig átveszik és gyűjtik azt, ami kívül esik ezen a körön. így feltétlenül szükséges volna a MOL szervjegyzékének ismertetése minden területi levéltárral, illetve az illetékességi besorolás alapelveinek közös kidolgozása. Ennek nem csak a napjainkban is működő gazdasági szervekre kell kiterjednie, hanem a rendszerváltás, sőt évtizedekkel korábban működő szervekre is. A napokban a volt Csepel Művek iratai egyrészének levéltári átvétele során bebizonyosodott, hogy a két intézmény illetékes munkatársai között is csak alkalmi, eseti telefonbeszélgetésekre szorítkozó kapcsolat van. Szegőfi Anna felhívta a figyelmet a jogelőd szervek problematikájára, azok elvi tisztázásának szükségességére. „Mindannyiunk előtt ismert, hogy a nagy szocialista vállalat kialakítása hogyan zajlott, s hogy az egyes lépcsőfokokon olyan vállalatok is bekerültek a nagykalapba, amelyeknek csak igen távoli kapcsolata volt eredetileg a későbbi anyavállalattal, s országos jelentőségük is erősen megkérdőjelezhető" - mondotta. Javasolja annak elfogadását, hogy „begyűjtési kötelezettséggel jogelődnek tekintünk minden államosítást követően beolvadt vállalat előzményt, független nagyságától és illetőségétől." A kialakult gyakorlat azt mutatja - hangsúlyozta Szegőfi -, hogy elvi állásfoglalás kialakítása szükséges a tartós állami tulajdonú részesedéssel működő gazdálkodó szervek esetében is. A kérdés itt úgy merül fel, hogy az önkormányzati levéltárak meddig jogosultak ezen iratok átvételére. Lényegében hasonló gondokat vet fel az úgynevezett leányvállalatok problémaköre. Több megoldás is lehetséges, amelyek között egyedi, konkrét megállapodásokra is van lehetőség, mindaddig, amíg a szakma „ki nem izzad" egy általános elvi állásfoglalást, amelyet a megfelelő szakmai szervezetek - pl. Levéltári Kollégium - elfogadhatónak tart. 58