Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - Ujváry Gábor: "Tudós kolostor, csöndes kolostori kerttel": a berlini Collegium Hungaricum története, 1924–1944 / 3–28. o.

Kormányzó (a berlini egyetem Magyar Intézetét már 1928 áprilisától vezető) Farkas Gyulát a Collegium kurátorává, ezzel lényegében Tamedly főnökévé nevezte ki.

39 1935 végén pedig, amikor Hóman Bálint kultuszminiszter utasításainak megfelelően egyszerűsítették a külföldi magyar intézetek adminisztrációját, megszüntették a kurátori tisztséget, és Farkas Gyula (1932-től már berlini nyilvános rendes egyetemi tanár) lett az igazgató. A „sok személyt foglalkoztató ügykezelés helyett a magyar kultúra minden külföldi gócpontjában racionálisabb rendszert léptetünk életbe - nyilatkozta a miniszter. - Az új rendezés alapelve, hogy az illető fővárosok egyetemeinek magyar tanszéke és az otthoni magyar intézeti igazgatása egy kézben egyesüljön."

40 Farkas Gyula így - Graggerhez hasonlóan - egy személyben lett a berlini egyetem magyar tanszékének és a Collegium Hungaricumnak az igazgatója. Gragger és Farkas életútjában az is közös volt, hogy mindketten (legalább) kétnyelvű, német-magyar környezetben nőttek fel: Gragger Körmöcbányán és Nyitrán, Farkas Kismartonban és Sopronban. Ráadásul mindketten tagjai voltak a korszak legszínvonalasabb elitképző intézetének, az Eötvös-Kollégiumnak, ahol irodalomtörténetet és német filológiát is tanultak. Nem csoda, hogy 1922-ben Gragger Farkast hívta meg a Magyar Intézethez lektornak. Farkas az Intézetbe Jól bedolgozta magát - írta Gragger 1925 áprilisában -, katolikus, nemes ember, nemzeti gondolkodású, jó szónok, író és agilis fiatal szervező tehetség... Nemcsak jobbkezem, hanem igen jó barátom..."

41 Akárcsak Gragger, Farkas is igen közeli kapcsolatba került Becker porosz kultuszminiszterrel, aki, miután 1930-ban távozott bársonyszékéből, a Magyar Intézet korábbi hírlapolvasójában kapott dolgozószobát.

42 A reá emlékezők többsége úgy gondolja, Farkas a nemzetiszocialista hatalomátvétel után is igyekezett távol tartani a Collegiumtól és a Magyar Intézettől a napi politikát, és saját függetlenségét is igyekezett megőrizni. Ez egyáltalán nem lehetett egyszerű feladat, hiszen a környezet - Berlin mint a Német Birodalom fővárosa - meglehetősen „átpolitizált" volt, ő maga pedig kettős: magyar és német állampolgársággal bírt. Úgy tűnik, hogy 1939-ben, amikor a Német Birodalomban megszűnt a kettős állampolgárság intézménye, a magyar kormányzat (valószínűleg a cserkészmozgalom révén vele barátságba került Teleki Pál miniszterelnök) kifejezett kérésére mondott le magyar állampolgárságáról. Ügyét még a magyar minisztertanács is tárgyalta. Német állampolgárságának igen kellemetlen következménye volt, hogy a háború folyamán többször behívták, és a Wehrmacht kötelékében, 1944-ben, már a német megszállás után, Magyarországon is teljesített szolgálatot. Itt állítólag teljesen visszavonult a Vadászkürt Hotelben lévő szállására, és két régi barátjával tartott csak rendszeres kapcsolatot: az idősebb Waldapfel Józseffel és Gálos Rezsővel - akik mindketten zsidók voltak.

43 Balogh Edgár és Peéry Rezső mesélte el a kissé bizarrnak ható történetet, miszerint 1944 augusztus végén, a szlovák felkelés idején - amikor a Kiszuca völgyében Trencsén éé Árva között szlovák partizánok állították meg a gyorsvonatát, amelyről azonnal leszállították a német tiszteket - Farkas életét az mentette meg, hogy magyarul kiabálva bizonygatta: ő a berlini egyetem magyar szakos professzora. Egy szlovák lelkész szólt volna közbe: „Ez az úr magyar professzor - hagyjátok továbbutazni: az érv hatott. Itt tehát sokszor azt sem lehetett tudni végül, ki minek minősül: s olykor egy kéznél lévő cigaretta döntött egy emberélet felől, ha volt nálad, barát lettél, ha nem - ellenség."

44 Sinor Dénes szerint - aki „sokat irigyelte" őt - Farkas „szép szál, elegáns úriember volt, szép feleséggel, egy irigylésre méltó BMW kocsival és nagy befolyással. Mint erről alkalmam volt meggyőződni, nagyon beépült volt a német életbe. Mint berlini egyetemi tanár, német állampolgár, aktív kultúrdiploma14