Levéltári Szemle, 48. (1998)
Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - Takács Edit: Az alföldi levéltárak gyűjtőterületi munkája / 22–31. o.
Szentesen. A levéltár munkatársainak így lehetősége volt és van ezek működésének folyamatos figyelemmel kísérésére. Hasonló kapcsolatot tartanak fenn a kecskeméti levéltár munkatársai Bács-Kiskun megyében. Sajnos, elég gyakran előfordul, hogy a bérraktárakba történeti értékű iratokat is elhelyeznek, melyek visszaszerzéséért, levéltári átvételéért valósággal harcolni kell. Mára beigazolódni látszik, hogy súlyos hiba volt szűken értelmezett szakmai érdekből országosan lemondani a csődbe jutott vállalatok még le nem járt őrzési idejű iratainak levéltárak, illetve levéltárosok által történő további kezeléséről, de legalábbis felügyeletéről. A sok nagyon különböző színvonalú magánirattár között az anyag országosan áttekinthetetlenné vált, a megszűnt cégiratokból információhoz jutni sokszor képtelenség. Ugyanakkor a különféle hatóságok a megszűnt cégek iratait mégis a levéltárakban keresik. A Békés Megyei Levéltár által működtetett bérirattárban 40 megszűnt iratképző anyagát kezelik. Tapasztalataik szerint a bérirattározás iránti igény napjainkra csökkent. Az átvett iratanyag kezelésével kapcsolatban két dolgot kell megoldani, ezek közül a folyamatos selejtezés az egyszerűbb, ennél munkaigényesebb az egyre szaporodó különféle megkeresések elintézése. Megfontolandónak tartják az iratanyagnak a levéltári alapszinthez hasonló rendezettségének kialakítását, folyamatos raktárkataszter vezetését. Tény, hogy a bérirattár felállítása és működtetése nagyon sok munkával jár, viszont a megbízható működése mind a felszámolók, mind az irattárhoz forduló adatkérő hatóságok előtt a levéltárak presztízsét növeli, és természetesen nem elhanyagolható bevételt (Békésben eddig 20 millió forintot) is jelent. 7 A felszámolások, csődeljárások, a bérraktározások körüli anomáliák megszüntetése érdekében az önkormányzati levéltáraknak az Országos Levéltárral közösen, esetleg a Felszámolók Országos Egyesületének segítségével célszerű lenne legalább a legnagyobb felszámoló szervezetekkel (pl. REORG, DUNAHOLDING) kapcsolatot keresni. A két fél érdekei sok mindenben eltérnek, de lassan - éppen a felszámolások utóbbi években történő következetesebb ellenőrzése (APEH, rendőrség vizsgálatai), a nyugdíjbiztosító igazgatóságok gyakori megkeresései miatt - a felszámolók is ráébrednek a megbízható, szakszerű irattárak kialakításának szükségességére, hiszen a felsorolt szervezetek őket keresik, zaklatják, fenyegetik büntetéssel. Ha a jövőben a levéltárak és a felszámolók között élő munkakapcsolat alakulna ki, e folyamat feltehetően felgyorsítható lenne. Ugyancsak kiemelten foglalkoznak az alföldi levéltárakban a megszűnt tanácsi iratok begyűjtésével. Az egyes intézményekben található tanácsi iratok köre nagyon eltérő, van ahol még csak az ötvenes évek végéig, a hatvanas évek elejéig keletkezett iratok kerültek a levéltárakba, és van, ahol már a hetvenes-nyolcvanas évek anyagát veszik át. Bács-Kiskun megyében pl. a járási tanácsi anyag átadás-átvételére kb. 10 évvel a hivatalok megszűnése után, 1993-1995 között került sor. Atíz éves várakozási idő alatt az iratokat szinte teljes egészében pincékben tárolták. Az 1970-es években megszűnt Dunavecsei járási iratoknak kb. ötöde volt rendezett állapotban, a többit ömlesztve, zsákokban tartották. A Bajai járási iratokat helyhiány miatt tíz év alatt négy, a Kecskemétit két helyen tárolták, a szállítás minden alkalommal újabb keveredést jelentett az anyagban. A városi és járási irattározási gyakorlat eltérése ugyancsak sok zavart okozott és okoz. Előfordult, hogy a tanácsok, ill. önkormányzatok irattáraiban tárolt járási anyag eredeti rendjét tudatosan megváltoztatták, pl. a Kalocsai járás Mezőgazdasági Osztályának iratanyagát községenként szét akarták válogatni és az egyes helységeknek akarták átadni. Az átadást sikerült a levéltárnak kivédeni, de a már átrendezett iratanyagot majd a levéltárba kerülést követően kell a helyére tenni. 27
