Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Ujváry Gábor: "Iskola" a határon túl: a Római Magyar Intézet története, 1912–1945 / 3–37. o.

mérői azonban a Bizottság rendelkezik és azt az Intézet működési körébe vágó tudományos kiadványok közreadására, vagy az e körbe tartozó kutatások támogatására fordítja. A Fraknói-villa netaláni eladása esetén ... a miniszter a vételárat a M. Tud. Akadémia pénztárába utalja és a Bizottság ennek a tőkének a hozadékát fordítja az említett célra." (Akadémiai Értesítő 1940. 384. o.) 19 TUDOMÁNY, 1990. 430—431. o. (Eredetileg a Nemzeti Üjság 1927. november 13-i számában jelent meg a cikk.) 20 „A mi kifejlődésben levő külföldi intézeteinkben az a specifikum — mondotta Klebelsberg 1927-ben a külföldi magyar intézetekről és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjakról szóló törvényjavaslat általános indoklásában —, hogy mi voltaképpen két intézményt egyesítünk közös szervezetben, úm. kutatási intézetet főiskolai tanulmányaikat már bevégzett fiatal tudósok (graduated students) számára, kik azért mennek külföldre, hogy valamelyik neves professzor vagy más elsőrendű szakember mellett magukat tökéletesítsék vagy éppen önállóan tovább kutassanak és főiskolai internátust (Collegium Hungaricum), mely főiskolai hallgatók befogadására szolgál. Számos különleges szakmára ugyanis főiskoláink, sajnos, még nincsenek úgy berendezve és felszerelve, hogy itthon teljesen a magunk erejéből elsőrangú szakembereket tudnánk nevelni,... s ezenfelül a modern nyelvészet terén is csak abban az esetben lesznek jó középiskolai tanáraink, ha az angol, a francia, a német és az olasz nyelv leendő középiskolai tanárait legalább részben az illető ország főiskoláin képezzük ki. A magyar külföldi intézet típusa tehát kutatóintézetnek és főiskolai internátusnak közös szervezetbe való egyesítéséből fog állni... Azokon a tudományos gócpontokon, melyek egyben elsőrendű művészvárosok is,... intézeteinknek majd művészeti osztállyal is ki kell bővülniük, mert a magyar művészképzés nem lehet teljes, ha különösen képzőművészeinknek és építészeinknek nem adunk módot arra, hogy tanulmányaikat Olaszországban és Párizsban fejezhessék be." (TUDOMÁNY, 1990. 181—182. o.) A Pesti Naplóban 1927. március 6-án megjelent cikkében pedig így érvelt Klebelsberg : „Meg vagyok róla győződve, hogy a trianoni béke feltételei sem ütöttek volna ki reánk nézve oly gyászosan, ha előbb a legkülönbözőbb nemzetek közvéleménye előtt nem sikerült volna a magyar ügyet és a magyar aspirációkat odiózus színben feltüntetni. Mióta a Monarchia felbomlott és külpolitikai téren teljesen a saját lábunkon kell járnunk, még fontosabb lett reánk nézve a külföldi kultúrákba való bekapcsolódás. Olyan magyar ember, aki német, francia, angol, olasz könyveket olvas, ezrével van, de nagyon kevesen akadnak olyanok, akik ezeket a világnyelveket folyékonyan beszélnék. . . Márpedig a külföldön való hatás szempontjából nem passzív, hanem aktív nyelvismeretre van szükség ... Középfokú iskolánk derék tanári karának egy része teljesen önhibáján kívül nem bírja és az eddigi rendszer mellett nem is bírhatja teljesen azokat a modern nyelveket, amelyeket az iskolában tanít. Innét van a középiskolai nyelvtanítás aránylag csekély eredménye. Legelsőrendűbb szükséglet tehát, hogy angol, francia, német és olasz szakos tanárainkat az illető országokban képezzük ki. Ezzel indult meg külföldi akciónk... Azután jöttek a művészképzés szempontjai. Nekem az az egyéni érzésem, hogy különösen az építészetben erősen elkanyarodtunk a modernizmus felé... Az idén létesülő római Collegium Hungaricummal. . . azonban azt akarom elérni, hogy művészeink is bekapcsolódhassanak az európai művészeti élet nagy egészébe és hogy szemlélve Rómának és Itáliának nagy művészeti alkotásait, lehiggadt és tisztult érzéssel térjenek haza." (TUDOMÁNY, 1990. 409— 411. o.) A művészképzésről 1929-ben, a kultusztárca költségvetési vitájában jelentette ki: „Művészképzésünket rendkívül előmozdítja majd, hogy a római Collegium Hungaricumba már nagyobb számú építészt, szobrászt, festőt és zenészt küldhettünk ki, s remélem, hogy az örök Város tradíciós légkörében az ultramodernizmus túlkapásai fiatal nemzedékünk lelkében majd kellően le fognak tompulni." (TUDOMÁNY, 1990. 514—515. o.) 21 Genthon István: Palazzo Falconieri = Magyar Művészet 1929/8. sz. 22 Gerevich jelentése 1928-ról: MOL K 726 — 1929—441—375. Eszerint a „magyar királyi kormány által az Intézet céljaira Róma legszebb helyén megvásárolt Palazzo Falconieri az év közepétől kezdve a régi lakóktól szabaddá lett. Ennek következtében megkezdődhetett egyrészt a palotában lévő magánlakásoknak az intézet céljaira való átalakítása, másrészt a palotához tartozó egyemeletes kisebb épületeknek még egy emelet ráépítésével művészház céljaira történő megfelelő átépítése. Miután a VK. M. Kir. Minisztérium által kidolgozott tervezet az illetékes olasz műszaki hatóságok jóváhagyását elnyerte, az átalakítási és .átépítési munkálatok megindultak. A palota munkálatai az év végére annyira előrehalad31