Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - Diószegi István: Közjogi kérdések a közös minisztertanács előtt, 1883–1895 / 3–20. o.

de az egész akció mondhatni felért egy másodszori okkupációval. Az eset megszívlelendő figyelmeztetés volt, a hadvezetés azonban, amely minden módon növelni akarta a hadsereg létszámát, továbbra is ragaszkodott a megszállt tartományokra vonatkozó véderőtörvény végrehajtásához. A véderőtörvény végrehajtása során a bosznia-hercegovinai sorkötelesekből önálló zászlóaljakat hoztak létre, amelyek kizárólag a megszállt tartományokban állomásoztak. Jóllehet sorozás és a behívás nem terjedt ki valamenynyi hadkötelesre, a fegyverben álló és a fegyveres kiképzésen átesett férfinépesség a nyolcvanas évek közepén már tekintélyes létszámot tett ki. Az 1882-es tapasztalatok alapján volt bizonyos kockázata annak, hogy a tartalékba helyezettek és a sorköteles idejüket töltők ekkora száma tartózkodjék Bosznia-Hercegovinában, ezért célszerűnek látszott legalább az utóbbiakat a Monarchia más területeire áthelyezni. Az osztrák országrészbe való áthelyezésnek nem volt semmi akadálya, Magyarországon azonban még egy 1608-ból származó és még mindig hatályos törvény megtiltotta, hogy az ország területén idegen csapatok tartózkodjanak.

10 Ezt az akadályt Magyarországon törvényhozási úton el lehetett ugyan távolítani, de a kormánynak számolnia kellett azzal, hogy ebben az esetben az okkupált tartományok körül vita keletkezik, amelyet, az 1878-as kritikus időszakra visszaemlékezve, nem tartott kívánatosnak. Álláspontját az osztrák kormány is osztotta, ugyanis az 1880. február 22-i törvény

11 értelmében neki is azonos törvényjavaslatot kellett volna a Reichsrat elé terjesztenie, és a boszniai kérdésekben nem lehettek illúziói. Azt a lehetőséget pedig, hogy a törvényt valamilyen módon megkerüljék, a magyar ellenzéki sajtóra való tekintettel egyik kormány sem merte vállalni. A politikai szükséglet és a közjog közötti dilemmát mégis valamilyen módon fel kellett oldani. A kezdeményezés a megszállt tartományok polgári igazgatásával megbízott közös pénzügyminisztertől indult ki. 1886 tavaszán mindkét kormány jegyzéket kapott, amelyben egyebek mellett az állt, hogy a megszállt tartományok férfi lakosságának egyre növekvő igénybevétele miatt a probléma megoldása nem halasztható tovább. A közös pénzügyminiszter jegyzékét a magyar minisztertanács 1886. június 26-án tartott ülésén Fabiny igazságügyminiszter véleményezte. A miniszter hosszas közjogi fejtegetése után oda konkludált, hogy nincs olyan törvény, amely a boszniai csapatoknak a magyar korona országainak területére való áthelyezését megengedné. A minisztertanács az igazságügyminiszter véleményét elfogadta és határozatba vette, hogy a megszállt tartományok hadcsapatai törvényhozási felhatalmazás nélkül a magyar korona országainak területére át nem helyezhetők.

12 Az ügy ilyen előzmények után került 1886. szeptember 26-án a közös minisztertanács elé, és természetesen semmi esélye nem volt a kedvező megoldásra. Nem is volt ezen érdembeli eszmecsere, csupán a magyar miniszterelnök jelentette ki, hogy bár belátja a megoldás fontosságát, a várható nehézségekre való tekintettel nem tartja célszerűnek a parlamenti tárgyalást. Biztatásul azért hozzátette, hogy ha sürgős szükségesség állna elő, bizonyára találnak majd valamilyen kiutat.

13 Az ügy jó három évi várakozás után megint a közös pénzügyminiszter kezdeményezésére került elő. Kállay Béni jegyzéket intézett a közös külügyminiszterhez, aki mielőtt a közös minisztertanács elé vitte volna a javaslatot, kikérte a magyar kormány véleményét. Az 1889. október 24-i magyar minisztertanács elismerte ugyan, hogy a bosnyák-hercegovinai csapatok minden további szaporítása veszedelmes volna, ha egyúttal nem történne intézkedés arra nézve, hogy a csapatokat a Monarchia belsejébe helyezzék, de az ehhez szükséges törvénymódosítást továbbra sem tartotta időszerűnek.

14 Az 1890. április 28-i közös minisztertanácson, amelynek az éves költségvetés megtárgyalása volt a tulajdonképpeni napirendje, a probléma politikai és közjogi vonatkozása egy4