Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - Vargyai Gyula: A magyar honvédség átszervezésére tett kísérlet a nyilasuralom időszakában / 3–7. o.

VARGYAI GYULA A magyar honvédség átszervezésére tett kísérlet a nyilasuralom időszakában A nyilas államiság a közigazgatás legfőbb feladatának egy olyan hátország megteremtését tekintette, amely a katonai krízis enyhítésében segíthetett volna. Abban a sajátos összefüggésrendszerben azonban, amelyet az államigazgatási intézmények teljesítőképessége és a katonai válság alakított, az utóbbi öntörvényűén is formálódott. A nyilas időszak hadtörténetét, különösen a hadműveletek alakulását ma már jól ismerjük. E kérdéseknek azonban akadnak olyan összetevői, amelyeknek kisebb figyelem jutott. Ilyen mozzanat, hogy a németek a magyar seregtestek harcértékét mindenáron növelni igyekeztek, mert a magyar katonákra még akkor is szükségük volt, amikor egyre több alakulat politikailag megbízhatatlanná, harcértéke szempontjából pedig használhatatlanná vált. Az sem közismert, hogy a Magyarországon harcoló német alakulatok soraiban is — igaz, nem gyakran — éppen olyan jelenségek mutatkoztak, amelyekkel a német hadseregcsoport vezetése szinte az egész magyar haderőt vádolta. A demoralizálódás jelei tehát a vereségek hatására mind egyértelműbben nyilvánultak meg. Minderről csak a nyilas propaganda nem vett tudomást. A Nemzetőr című szélsőjobboldali lap — a jelző fölösleges, hiszen más sajtóorgánum legfeljebb illegálisan jelenhetett meg — október 18-i számában a fanatikus Oláh György cikkét közölte. Oláh szerint: „A magyar honvéd kiállotta a legnagyobb próbát, a gyalázatos szózatra* a fronton egyetlen közhonvéd nem dobta el a fegyverét." Az összetartás mértékadó német körökre hivatkozva megállapította, hogy „a harctéri helyzetet nem befolyásolták a budapesti események". A német „Dél" hadseregcsoport hadinaplójának október 16-i bejegyzései között viszont azt olvashatjuk, hogy a proklamáció hatást gyakorolt a 3. magyar hadseregre is. Egy magyar hadosztály például beszüntette a harcot, illetve „fraternizál", egyes magyar alakulatoknál „feloszlasi jelenségek" mutatkoznak, csak a lovashadosztály tűnik megfelelő harcértékűnek. A hadinaplóban politikai előrejelzést is találunk: az új kormány és a vezérkar új főnöke nem fog nagyobb elismerést kapni. A nyilas hatalomátvételt követően a hadsereg felbomlása meggyorsult és kiszélesedett. Az átállás, a hadifogság önkéntes vállalása és a szökés tömegjelenséggé vált. Miklós Béla átállási felhívásának — ezt 14 önként vállalkozó antifasiszta tiszt vitte át az arcvonalon — az 1. magyar Hadseregben két hét alatt — a parancsnokok vezetésével — húszezren tettek eleget. A 2. magyar hadseregnél átállt a 25. gyaloghadosztály huszárszázada, a 4., 5., 6., 10., 14. székely határvadász-zászlóalj, a 7., 9. tábori póthadosztály és a 2. páncéloshadosztály * Utalás Horthy 1944. október 15-i rádióbeszédére. 3