Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - Sárhidai Gyula: Újabb adalékok Magyarország vasúti hídjainak amerikai bombázásához 1944-ben / 8–18. o.

1944. januárban már a repülőipar a fő cél, ezért a 15. AAF 1944. február 2-re betervezte Budapest bombázását 150 géppel, a repülőgépgyárak ellen. A rossz idő miatt ezt nem hajtották végre, Durazzot bombázták helyette. Ekkor két hónapi huzavona után március 25-én feloldottak minden korlátozást. 1944. március 28-án 17 óra 05-kor az Amerikai Légierő vezérkari főnökének távirati utasítása megérkezett a MASAF algíri főhadiszállására. Ebben Wilson és Spaatz tábornok utasítást kapott, „a 3. pont szerint, hogy a bombázási célpontok a Balkánon: (I.) Bukarest, vasúti csomópont, (II.) Ploesti, vasúti csomópont, (III.) Budapest, vasúti rendező pályaudvarok, (IV.) Szófia és városok Bulgáriában."

9 A hadászati cél a magyarországi vasúti közlekedés bénítása, valamint a német (és benne a magyar) vadászrepülőgép-gyártás szétzúzása volt. Az április 3-i budapesti, csepeli, és az április 13-i budapesti, ferihegyi, és győri bombázások ezt a célt szolgálták. Súlyosan megrongálták a ferencvárosi rendező pályaudvart, a Horthy-ligeti Dunai Repülőgépgyár Rt-t, a ferihegyi és tököli repülőtereket, a győri Magyar Waggon és Gépgyár Rt. üzemét és repülőterét, de a célt nem érték el. Az ország hídjait nem érte támadás. A következő súlyos támadássorozat 1944. június 2-án érte az országot. Közel 600 amerikai bombázógép támadta Szolnok, Miskolc, Debrecen, Püspökladány, Szeged, Nagyvárad és Kolozsvár pályaudvarait, ill. Dél-Erdélyben Simeria-t. A rossz célzás miatt a közelben lévő városrészek is jórészt elpusztultak, ez volt a magyar légibombázások során a legtöbb emberáldozatot követelő nap, közelítő pontossággal 2387 fő magyar és 196 fő német halott maradt utána, a sebesültek száma meghaladta a 2300 főt. A vasúti rongálások nagymérvűek voltak, több mint 100 mozdony és vagy 4000 vasúti vagon ronccsá vált, a pályaudvari épületek zöme megsérült. Viszont szó sem volt a forgalom megbénulásáról, bár a légifelvételek nagy rombolásokat mutattak.

10 Az azonnal bevetett vasútépítő századok (101, 102, 105 VÉP) a munkaszolgálatos századok (MUSZ) és a katonai utász, hidász alegységek, ill. a MAV vasútépítő osztagai pár nap alatt a forgalmat helyreállították. Ferencváros és Szolnok esetében pl. az első átmenő vágányt 24—36 óra alatt, a második átmenő vágányt a 48. órára üzembe helyezték, a front szállításai nem szüneteltek. Az amerikai bombázási taktika a pályaudvarok be- és kivezető váltóinak, líra-csomópontjainak szétverésére irányult, hogy a középen álló vonatok ne tudjanak elmozdulni. Emellett a mozdonyfordítókat és fűtőházakat igyekeztek lerombolni. Ugyanakkor lebecsülték a magyar helyreállítási tevékenység lehetőségeit. A pályaudvarokon a nagy kocsirendezéseket megszüntették, irányvonatokat állítottak össze, a mozdonyokat kis állomásokon cserélték, a vonatokat szétosztották sok állomás között stb. Oldalirányban ún. cigány váltók és daruskocsik alkalmazásával kihozták a sérült szerelvények vagonjait, a roncs anyagok egy részét a helyszínen hagyták stb.

11 így a forgalom zajlott, ha akadozva is, sőt fokozódott. Ugyanis a brit légierő 205.BG-je (Bomber Group) 1944. IV. 5-én éjjel megkezdte a „Gardening" hadműveletet, a Duna elaknásítását mágneses, indukciós aknákkal. Ez a hajózást bénította, legalábbis egy hónapig, amíg a mentesítést részben elvégezték. Ezalatt az olaj és benzinszállítmányok egy része vasútra terelődött, Németország minden nélkülözhető tartálykocsija ebben a térségben üzemelt. 11