Levéltári Szemle, 44. (1994)
Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Tamáska Péter: A magyarországi kórházak és szegényházak gazdálkodása a 18. század második felében / 33–46. o.
egészítették ki, s a nyolcvanas évek inflációja során a betegellátás napi összege már 6 krajcárra emelkedett. 69 Nehéz arra válaszolnunk, hogy vásárlóértékben ezek a kicsinek tűnő összegek mit jelentettek: a század nyolcvanas éveinek elején ugyanis egy pesti kőfaragósegéd napszámban már 45 krajcárt kapott és egy évben akár 150 forintot is megkereshetett. Ez idő tájt egy 28 kilós malac ára 4 forint, egy pár tyúké 21 krajcár és egy csöbör fehér bor (Ikb. 42 liter) ára 3 forint volt, 70 s 6 krajcárral számolva egy beteg élelemmel való ellátása évi 36 forintot tett ki. Ehhez hozzá kell számítani még a gyógyszerek árát, a fűtést, a berendezések és egyéb eszközök, az orvosi ellátás legalább ugyanannyit kitevő költségeit. A kórházi ellátás tehát egy jól fizetett segéderő jövedelmenők akár a felét is kitehette. *A budai polgári kórház az 1788. évi protomedicusi látogatás után kimutatást készített a kiadásokról, amelyek Kölnberger, a városi kamara kórházi ügyekkel foglalkozó hivatalnoka szerint a következőFt kr. élelem 2079 54 tüzelőfa 231 — számlakivonatok és számlák 845 25 hagyatékok és végrendeletek költségei 71 — fizetett levelezési költség 34 40 készpénz kifizetések 412 24 kihelyezett összegek 108 50 rendkívüli kiadások 676 10 összesen 4475 30 Hasonló képet mutatnak a pesti szegényháznál végzett vizsgálatok. Fizetésekre 3070, élelemre 2222, általános kórházi kiadásokra 9404, ezen belül készletekre 7486 forintot fordítottak. 72 Az új szegényház és kórház létesítésének költségeit ugyanakkor 372 630 forintra becsülte a fenti számokból kiinduló tervezet, amely nagyjából megfelelt a kegyes alapítvány összértékének. Mint tudjuk, a Rókus kórház 1797-ben átadott első szárnyának építési költségei ennek az öszszegnek a tizedrészét sem tették ki. 73 Gyógyszerekre is sokat költöttek kórházaink. A pozsonyváraljai zsidó kórház felügyelője il776-ban 258 forint gyógyszertartozás elengedését kérte, amelyet a vármegye jóvá is hagyott. 74 Egyes helyeken a beteglétszám is ijesztő volt, így Körmöcbányán a bányászkórházban voltak olyan időszakok, amikor a napi járóbetegeik létszáma elérte az Ötszázat. 75 A városi kórházakban alkalmazott orvosok fizetése nagyjából megfelelt a városi fizikusokénak — Pesten, Győrött, Temesvárott a városi fizikusi és a kórházigazgatói funkció egyébként is egybeesett —, s életmódjuk jellemzésére mutatós mutandis alkalmazhatjuk Fallenbüchl Zoltánnak a sóhivatalnokokkal kapcsolatban tett megállapítását: „A közhivatalnokság sem jogilag, sem anyagi dotációban nem vált igazán privilegizált réteggé." 76 Egy (korabeli értelemben véve modern kórház építési költségeinek alakulására jó példát nyújt a győri Szentháromság Kórház. Az alapítványi tőke öszszegyűltével a magisztrátus 1749-ben kijelölte az épület helyét, a „helvét imaház és melléképületeinek" bontásával, ül. átépítésével felszabaduló városi ingatlanon. A kisajátításhoz szükséges értékbecslést a város mesteremberei adták, akik a kisajátítandó épületek értékét 4159, a hozzájuk tartozó telekét pedig 282 forintra becsülték. A református egyház kártalanítása teljes mértékben csak 1784-ben fejeződött be, a Toscano-Spanfelder-, Saxinger-, Bodó-, FiEinger- és Farkas-féle tőkékből, a templom váratlan leégése folytán azonban még 174943