Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - KILÁTÓ - G. Vass István: A Der Archivar 1991. évi évfolyama / 77–80. o.

A Der Archivar 1991. évi évfolyama A német levéltárosok újra és újra megcsodált frissességét bizonyítja, hogy alig néhány hónappal a két Németország egyesítése után, már a legutóbb ismertetett 1990. évfolyam első számában terjedelmes cikk jelent meg az NDK levéltárügyének 40 évéről, amit még ugyanaz évben több cikk is követett. Miután akkor ezekre a cikkékre nem tértem ki ismertetésemben, azért most az 199l-es évfolyam recenzióját két idevágó cikk bemutatásával kezdem. Friedrich P. Kahlenberg, a Szövetségi Levéltár 1989. június 30-án kinevezett új igazgatója a folyóirat 4. számában „A Szövetségi Levéltár 1990. október 3. után" címmel írt cikket. Mint ismeretes, a két német állam az NDK-ban 1989. novemberében lezajlott fordulat után 1990. október 3-án egyesült. Ez az esemény véget vetett az NDK Központi Állami Levéltára és a Szövetségi Levéltár közötti több évtizedes szakmai elkülönülésnek. A Berlini Fal 1961-ben történt felépítése után ugyanis minden közvetlen kapcsolat (beleértve a levelezést is) megszakadt a két levéltár között. Jellemző, hogy például még a háborús események következtében a két intézmény között önkényesen megosztott birodalmi fondókról is csak közvetítők útján tudtak információt cserélni. Az NDK Központi Állami Levéltárának fondjegyzékét utoljára 1957-ben (!) jelentették meg, s az korántsem volt teljes, de a Szövetségi Levéltár legutóbb 1977-ben kiadott fondjegyzéke is átdolgozásra szorult már. Így érthető, hogy az 1989. utolsó napjaiban — még szinte illegális körülmények között — létrejött első kapcsolatfelvétel során a legsürgősebb feladatok közé sorolták az 1945 előtt keletkezett, és levéltári őrizetbe vett fondak számbavételét. Ekkor a levéltárosok még arra gondoltak, hogy a két intézmény egyesülése legalább 4—5 éves időszak alatt fog végbemenni, néhány hónappal később 1990 júliusában azonban már konkrét szervezeti javaslatokat, pótköltségvetést és létszámtervet kellett készíteni és egyeztetni. Az NDK-ban a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozó Központi Állami Levéltár mellett önálló intézményként működött a Hadi Levéltár, amelyet a Védelmi Minisztérium felügyelt, továbbá az Állami Filmarchívum, amely a Kulturális Ügyek Minisztériuma felügyelete alá tartozott. Az előző kettő Potsdamban, az utóbbi Berlinben működött. A Szövetségi Levéltárnak e három önálló intézményt kellett tehát magába integrálnia. Az egyesülés révén az intézmény nem csupán méreteiben, de minőségében is megváltozott, amit mutat, hogy a jövőben a Szövetségi Levéltárnak nem egy, hanem két központja lesz: Koblenz és Berlin; a korábbi 7 szervezeti egységgel szemben most 11 egységre tagozódik a levéltár; a munkatársak száma lényegében megduplázódott: jelenleg 800 fő; a levéltár által őrzött iratanyag az egyesülés révén 78%-kal gyarapodott: jelenleg 190 000 fm (a volt NDK Néphadsereg iratanyaga túlnyomórészt még a Bundeswehr kezelésében maradt); a filmarchívum anyaga 107%-kal (!) 77