Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - Kiss József Mihály: A Pázmány Péter Tudományegyetem felvidéki birtokai visszaszerzéséért indított perek / 31–42. o.

Mária Terézia 1769. évi kiváltságlevele biztosította, mellyel a dunaföldvári apátság birtokait adományozta az egyetemnek. Minthogy XIV. Kelemen pápa 1773-ban feloszlatta a jezsuita rendet, s mivel az egyetem vagyonát is a jezsuiták kezelték, így az 1774-ben a Helytartótanács felügyelete alá került. A királynő 1775-ben „titulo dotis et fundationis perpetuae" juttatta az egyetemnek a jezsuiták nagyszombati rendháza összes ingó és ingatlan javait, a túróci prépostság sellyei, znióváraljai uradalmait, valamint a bozóki prépostság fele részét a delneki pusztával.

5 Az 1780-as „diploma inaugurale"-ban foglaltatnak benne a pécsváradi apátság részletesen felsorolt javai.

6 A királynő intézkedéseinek eredményeként az alaphoz került a nagyszombati kollégium tőkéje és az egyetemi nyomda vagyona is. A nagyobb ingatlanok közé tartoztak az egyetem épületei és a körmöcbányai papírgyár. Mária Terézia az adományok kezelésével az egyetemi főigazgatót bízta meg. A későbbi gyakorlat szerint a Helytartótanács szervezetén belül állandósult a közalapi kezelés az egyetem vagyonának tekintetében is. I. Ferenc 1802-ben az egyetemi alap kezelését az egyetemre kívánta bízni, ám a Helytartótanács takarókossági okokból ellentmondott, így a vagyon továbbra is a közalapnál maradt. A közalapítványok a Comissio politico—oeconomica, az egyetemre vonatkozó ügyek pedig a Comissio studiorum hatáskörébe tartoztak, melynek élén a király által kinevezett elnök vagy főigazgató, későbbi nevén praeses universitatis állt. 1848-ban a vagyon kezelését a Vallás- és Közoktatási Minisztérium vette át. Az Egyetemi Tanács csaik a költségvetésből szerzett tudomást az egyetemi alap jövedelméről.

7 Az egyetemi alap jogi képviselője a közalapítványi ügyigazgatóság volt. Az egyetem vagyona a továbbiakban még számos — kevésbé jelentős — magánalapítvánnyal gyarapodott, s esetenként a fentebb felsorolt birtokok egy része más tulajdonába került. Az 1775-ös királynői adományozás és a per kezdetének időpontja között eltelt majd másfél évszázad csak csekély változásokat hozott. A periratokból kirajzolódó kép szerint a per tárgyát alkotó birtokok az alábbi települések határához tartoztak: Vágsellye, Vághosszúfalu, Vágkirályfa, Pered, Királyrév, illetőleg Zndóváralja, Túróoandrásfalva, Túrócremete, Mezőpatak, Lazsány, Valcsa, Túróctótfalu, Lézsa, Nagyszoszóc, Moskóc, Túrócszentgyörgy és Necpál. összterületük 15 698 holdat és 1833 négyszögölt tett ki. Az első öt település határában jórészt szántóföldek, míg a znióváraljai uradaloméban inkább erdőségek voltak.

8 A per megindítása és az első fokú ítélet A trianoni békeszerződés értelmében az egyetem felvidéki birtokai a csehszlovák állam területére estek. Az egyetem ingatlanait a megszálló hatóságok már 1918 decemberében lefoglalták, s a Pozsonyban felállított ún. Centralna Sprava kezelésébe adták, mely a magyar katolikus főpapi javak mellett más magyar (közalapítványok ingatlanait is kezelte.

9 A meglevő iratok tanúsága szerint K. Kováts Gyula nyilvános rendes tanár már a jogi kar 1922. május 24-i VII. rendes ülése előtt foglalkozott az uradalmak visszaszerzésének kérdésével. Az említett ülésen azt indítványozta, hogy az egyetem „javainak érvényesíthetéséért" indítson pert egy a tulajdonát képező budapesti teleknek az egyetem nevére történő telekkönyvi visszakebeleztetése iránt az egyetemi alap, illetve az állam nevéről. Ennek alapján aztán könnyebben lehet az egyetem tulajdonjogi igényét a békeszerződés által létf32