Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 3. szám - Künstler Ferenc: Az irattári eredetű anyag gyarapításának főbb jellemzői a tanácsi levéltárban / 3–14. o.

böző helyzetéből, egyedi sajátosságaiból levont következtetések motiválják, A tanácsi levéltárak iratátvételi munkáját és annak eredményeit bemutaté alábbi helyzetkép azzal a szándékkal készült, hogy a további vitákhoz áttekinthető és rendszerezett érvanyagot szolgáltasson, s felhívja a figyelmet a szakterület egészét érintő legsúlyosabb problémákra. Ebben intézményenként vizsgáljuk a tanácsi fenntartás alá kerülés óta az iratállományban bekövetkezett mennyiségi változásokat és a fontosabb szocialista kori szervek iratai levéltári átvételének eredményeit, lehetőség szerint kiemelve azokat a jellemzőbb tendenciákat, amelyek az utóbbi majd két évtizedben tapasztalhatók a levéltárak iratátvételi gyakorlatában. Ahol az indokoltnak látszik, utalunk azokra a pozitív vagy negatív előjelű tényezőkre is, amelyek közvetlen hatással voltak az egyes levéltárak mindenkori iratgyarapítási tevékenységére, így főként a raktári férőhely alakulására és az őrzés minőségi adottságaira. A függelékben közölt számadatokkal kapcsolatban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ezeket a levéltárak korábbi adatközléseiből merítettük; az esetleges pontatlanságok és ellentmondások tehát azok következetlenségeit és tévedéseit tükrözik. Némiképp nehezíti a reális számvetést az is, hogy az 1984-ben végrehajtott új felmérés adatai nem egy esetben jelentős eltérést mutatnak a megelőző év mennyiségi mutatóitól. Ezért a megadott számértékeket feltétlenül megfelelő óvatossággal kell kezelnünk. Rá kell továbbá mutatnunk, hogy az egyes levéltárak által őrzött anyag terjedelmének esetleges változatlansága nem jelenti feltétlenül az 1950 után keletkezett iratanyag átvételének teljes szüneteltetését, s a folyamatos selejtezések mellett történő anyaggyarapítás a teljes állomány szerkezeti struktúrájának, a feudális-polgári kori és szocialista kori londok arányának eltolódásával járhat együtt. * Budapest Főváros Levéltára 1968-ban iratanyagának többségét (10 ezer fm-t) nem megfelelő körülmények között őrizte. Azóta a Fővárosi Tanács két, nem levéltári célra épült létesítmény kiutalálásával igyekezett enyhíteni a raktározás súlyos hiányosságait. Elhelyezési viszonyaiból adódóan a levéltár tervszerű és egyenletes iratbegyűjtést nem folytathatott. A részben belső selejtezéssel, részben pedig a belépő új raktárhelyiségekkel nyert szabad tárolókapacitás azonban mennyiségileg jelentős iratbegyűjtést tett lehetővé. Az 1969— 1986 közötti időszak 35%-os iratgyarapodása döntően a polgári kori fondók — elsősorban a Budapesti Cégbíróság kb. 1000 fm-nyi anyaga —, valamint a tanácsi szervek iratainak beszállításából tevődött össze. Az utóbbi fondfőcsoportba tartozó iratképzők levéltárban őrzött iratanyaga nőtt, a többi szocialista kori fondfőcsoport szerveinek forrásanyaga azonban, a gazdasági szervek és a jogszolgáltató szervek kivételével, mennyiségileg alig változott. A kinnlevőségek nagy mennyiségét jól érzékeltetik a következő adatok. A tanácsi testületi jegyzőkönyvek fővárosi szinten — a fenntartóval történt megegyezés alapján — 1986-ig, kerületi szinten viszont általában csak 1963-ig kerültek be a levéltárba. Egységesen 1963-ig történt meg a szakigazgatási iratok átvétele. A Fővárosi Bíróság büntető és polgári peres iratait csak 1955-ig vette át az intézmény, kerületi bírósági anyag pedig mindeddig nem került begyűjtésre. Intézetek dokumentumai döntő többségben 1955-ig, 111. 1957-ig, vállalatok, üzemek anyagai többnyire csupán az 1950-es évekig vannak képviselve a levéltárban, egyetlen jelentősebb kivétel a Csepel Művek Vezérigazgatóságának iratanyaga, amelyet — megszűnése miatt — egészen 1983-ig levéltárba szállítottak. A Baranya Megyei Levéltárban őrzött iratanyag Összmennyisége a vizsgált 4