Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - MÉRLEG - Szabó Attila: Bács-Kiskun megye múltjából VII. Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások. Kecskemét, 1985. / 86–87. o.

Bács-Kiskun megye múltjából VII. Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások Szerző: Iványosi-Szabó Tibor, Kecskemét, 1985. 503 pag. A török kiűzésének háromszázadik évfordulójára jelent meg a Bács-Kiskun Megyei Levéltár legújabb kiadványa. Az évfordulós kötet — a már korábbi kitűnő elemző munkáiról (elsősorban a hódoltságkori gazdaságtörténeti feldolgozásairól) ismert — Iványosi-Szabó Tibor eddigi kutatásainak eredményeit fogja össze Kecskemét (és Nagykőrös) XVII—

XVIII. századi gazdaságtörténete és demográfiája témaköréből. Kecskemét XVII. és XVIII. századi gazdaságtörténetének, demográfiai viszonyainak a feldolgozása több szempontból is indokolt, a színvonalas elemzés történettudományunk régi adóssága. A kiemelkedő szerepű mezőváros a hódoltság korában sokszor szolgált menedékül a környékbeli és a távolabbi települések népének. így a történeti feldolgozás jelentősége messze túlnő a város, de sok esetben még a régió (Duna-Tisza köze) keretein is. Nem elhanyagolható szempont továbbá az sem, hogy ebből a korszakból — a jelentős pusztulások ellenére — rendkívül értékes írott forrásanyag maradt fenn a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban. A háborús és egyéb körülmények miatt bekövetkezett pusztulás (elsősorban a XVII. századi iratok körében) természetszerűleg sajátos feldolgozási módszert igényelt, pl. teljes idősorokat 1711 előttről ma már lehetetlen összeállítani. Az alapos, körültekintő és fáradságos munkával feltárt források, a gazdaság- és társadalomtörténeti elemzések a magyar történettudomány olyan területére kalauzolják el az olvasót, amelyet a publikációk eddig kevéssé érintettek. A szerző Kecskemét mezőváros számadási (főbírói, másodbírói, adószedői, székbírói stb.) iratain — mint alapvető forrásbázison — túl felhasználta a mezőváros egyéb XVII—

XVIII. századi irategyütteseit is. A teljesebb feldolgozás igénye, az Összehasonlítás (illetve az utolsó tanulmánynál a téma) miatt a szerző kibővítette forrásait a szomszédos nevezetes mezővárosnak, Nagykőrösnek — a szintén gazdag — XVII—

XVIII. századi számadási irataival is. A kötet hat tanulmányt tartalmaz, amelyeket mértékegység-mutató és szakirodalmi összeállítás egészít ki. Az első tanulmány (Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711) témája a mezőváros és általában az alföldi hódoltság eddig kevéssé feltárt, a tudományos kutatásban szinte fehér foltnak számító pénztörténete. A tanulmány gerincét a 65 — az aprógarastól a zolotáig betűrend szerint következő — pénzfajta előfordulási helyének, elnevezésének és értékének ismertetése képezi. Ezzel párhuzamosan Iványosi-Szabó Tibor feltárja a fontosabb pénznemek (tallér, dénár, arany, garas, dénár) értékének egymáshoz való viszonyulását is. Kecskemétnek (és a hódoltság területének) az 1662—1711 közötti pénztörténeti korszakolása megegyezik az általános gazdasági, társadalmi, politikai periodizációval: 1662—1686, 1686—1703, 1703—1711. 86