Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - Házi Jenő (1892–1986) / 108 o.

Házi Jenő (1892—1986) Két hónappal 94. születésnapja előtt — bármily paradox is ebben a korban ez a jelző — mégis váratlanul távozott közülünk a hajdani törvényhatósági főlevéltárnokok egyik jelentős személyisége, Házi Jenő. Az elmúlt évben a Levéltári Szemle hasábjain még évekre szóló terveiről nyilatkozott, s akik találkoztak vele tudják, hogy szavainak a mindennapi rendszeres alkotó munka jelentette a fedezetét. A sok évtizeden át így ifelépített és valójában be nem fejezett életművet szakította félbe a hirtelen halál. A levéltáros nemzedékek soraiban már alig vannak olyanok, akik személyesen ismerték. Neve, munkássága mégis generációk számára jelképezte a magyar levéltárügy egy hajdan volt korszakát. Több mint három évtizeden át töltötte be Sopron város főlevéltárnoka tisztét és ez alatt az idő alatt, majd nyugdíjazása után is, egyetlen cél vezérelte: minél teljesebben közzétenni a város — és az ország — történetére vonatkozó felbecsülhetetlen értékű középkori dokumentumok tömegét. Csallóközi földműves családból született. Pozsonyban érettségizett, Budapesten folytatott történelmi és földrajzi stúdiumokat. Rövid időre megpróbálkozott a tanítással, de a világháború félbeszakította pályáját. Amikor súlyos sebesülések után hazatért a frontról, nem folytatta az alig megkezdett tanári hivatást. í 917-ben magyar történelemből doktorált, azután levéltárosi alapvizsgát tett. 1918 szeptemberében Csánki Dezső, az Országos Levéltár főigazgatójának ajánlására Sopron város főlevéltárnokává nevezték ki. E tisztében tette közzé 1921 és 1943 között 13 kötetben a város okievéltárát, a magyar várostörténet egyik legjelentősebb forrásgyűjteményét. 1937-től részt vett a Soproni Szemle szerkesztésében, a következő évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Választmányi tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak. A soproni oklevéltár mellett számos tanulmánya jelent meg a Szemle és más folyóiratok hasábjain. Közöttük, levéltárosi szakmai érdeklődésének bizonyítékaként, egy cikk a hazai levéltárosképzés gondjairól. A felszabadulás után szerepet vállalt a demokratikus közéletben. Ámde konzervatív politikai elképzelései fokozatosan elszigetelték őt. így volt érthető, hogy 1950-ben a levéltárak államosításakor nem tartottak igényt további szolgálatára, 58 évesen nyugdíjazták. Visszavonultan az önmaga által teremtett izolációban folytatta munkáját. Történelemkutatói tevékenysége ily módon nem szenvedett törést, különböző forráspublikációi, cikkei mellett óriási anyaggyűjtésre támaszkodva készítette el a Soproni polgárcsaládok 1535—1848 c. kétkötetes művét, amely 1982-ben az Akadémiai Kiadónál jelent meg. Ugyanakkor kéziratban elkészült soproni törvénykönyv publikációja, a középkori Pozsony megye történeti földrajza és sok más kisebb nagyobb írása. Jelképesen halála pillanatáig dolgozott. Ezt a töretlen alkotóerőt hagyta, könyvei mellett, példaadó hagyatékul az utókorra. G. L. 108