Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - Kubinszky Judit: Néhány szó egy készülő forráskiadványról: A M. (Kir.) Államrendőrség Budapesti Főkapitánysága elnöki reservált iratai / 37–47. o.

A budapesti fővárosi rendőrség hatáskörét az 1881. évi XXI. törvénycikk a következőkben határozta meg. A rendőrséget megilleti: I. Az engedélyezés joga (5. §) II. Az intézkedés joga (6., 8., 11., 54. §) III. A büntetésszabás joga (8. §) IV. A kényszervégrehajtás joga (9., 10., 21. §) V. A karhatalmi jog (16., 18., 29., 30., 32-34. §) VI. A bíráskodás joga, az 1880. évi XXXVII. törvénycikk által a közigazgatási hatóságokhoz utalt kihágási ügyekben is. Az itt felsorolt rendőrségi hatáskörbe tartozó jogok közül a főkapitányi elnöki reservált iratok tartalmát tekintve bennünket elsősorban a kényszervégrehajtás joga érdekelhet, ezért ezt kissé részletesebben ismertetjük. A fővárosi rendőrség kényszervégrehajtási jogát szabályozták részint a már említett paragrafusok, részint a belügyminiszter 9389/1885 szám alatt kiadott rendelete a toloncozásról. Az 1881. évi XXI. te. 10. paragrafusa szerint joga volt a rendőrségnek bizonyos tárgyakat elkobozni, zárolni, egyes üzletek (pl. nyomda) folytatását ideiglenesen beszüntetni. A törvény 21. paragrafusa jogot adott veszélyes helyzet esetén vagy veszélyes személy ismeretében a házkutatás és a személymotozás foganatosítására. Végül pedig a toloncozásról szóló szabályrendelet értelmében a fővárosi rendőrség a területéről kitiltott személyeket kényszer útlevél vagy toloncozás útján eltávolíthatta. Az iratok tanúsága szerint ezekkel a jogokkal igen gyakran élt a rendőrség, ha a korai magyarországi munkásmozgalom elleni fellépésről volt szó. Ehhez kapcsolódott még a karhatalmi jogok meghatározásán belül a rendőrség letartóztatási jogát körülhatároló 29. paragrafus is. De túlléphette — és túl is lépte — a rendőrség a paragrafusban foglalt letartóztatási határidőt az eltoloncolásra váró személyek esetében, mindaddig letartóztatásban tartva őket, amíg illetőségi helyüket megállapítani nem tudta. Nem egy esetben súlyos gondokat okozott ezzel a letartóztatott munkások nyomorba taszított családtagjainak. A budapesti rendőrség működési körét — vagyis azt a területét, ahol tevékenységét kifejthette — az 1881. évi XXI. te. az 1873-ban létrejött főváros összes bel- és külkerületére kiterjesztette, úgymint az egyesített két fővárosra (Pest és Buda), Óbuda mezővárosra és a Margitszigetre. A működési kör vagy terület a további évek során egyre gyarapodott. A kezdeti tíz fővárosi rendőrségi kerülethez az 1889. évi XLVI. te. Újpestet és Rákospalotát, az 1912. évi LX. te. Pesterzsébetet, Kispestet és Pestszentlőrincet, az 1916. évi XXXVIII. te. pedig Csepel nagyközség területét csatolta. Mint ahogy a rendőrség működési körébe tartozó terület fokozatosan bővült és alakult, úgy a fővárosi rendőrség szervezete is az évtizedek során épült ki. A hierarchikus hivatali szervezet felett mint legfelsőbb felügyelő és ellenőrző hatóság; a belügyminiszter állt. Az állami rendőrség igazgatását a miniszter a belügyminisztérium két rendészeti ügyosztálya útján gyakorolta. Az egyik a VI. ügyosztály, amely a „Rendőri szervezeti osztály" nevet viselte, a másik a VII. ügyosztály, azaz a „Közbiztonsági osztály" volt. 40