Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - KRÓNIKA - Dóka Klára: A Dunánál...: az Országos Vízügyi Levéltár kiállítása a Váci Fióklevéltárban / 279–282. o.

sokat megakadályozzák, és szabályozási munka folyt Budafok környékén is. A jeges árvíz többé nem fenyegette a fővárost, azonban a Soroksári-Dunaág további rendezése nem kerülhetett le a napirendről. A Duna felső szakaszán a szabályozási munkák befejezésével és Budapest világvárossá fejlődésével a hajóforgalom növekedett. Budapesttől Délre, a Csepel-sziget északi részén többéves munkával megépítették a Nemzeti és Szabadkikötőt, amelynek megnyitására 1928-ban került sor. A fővárosi Dunaszakaszon a környezetvédelem, a víz tisztaságának megóvása már a múlt században is gondot okozott. A kiállításon Újpest környékéről és a Soroksári-Dunaág felső torkolatából láthatunk e tárgyból dokumentumokat. A Budapest-Tass közötti Dunaszakaszon a szabályozások további célja az volt, hogy a Soroksári-Dunaágban — a jégtorlódások elkerülése mellett — a hajózáshoz szükséges vízszint biztosítva legyen. Ennek érdekében 1908-ban életrehívták a Soroksári-Dunaág Rendezési Munkálatainak Kirendeltségét, amelynek irányításával elkészült a felső-torkolati (Kvassay) zsüip, majd 1926-ban az alsó-torkolati (tassi) zsilip megépítésére került sor. A kiállításon a Dunaág vízerőhasznosítási tervét és a két műtárggyal kapcsolatban a 20. század két legkiválóbb vízépítő mérnökének, Lampl Hugónak és Sajó Elemérnek munkáit is megtaláljuk. A Ráckevei- és Soroksári-Dunaág által közrefogott terület védelmére 1898-ban jött létre a Csepelszigeti Ármentesítő Társulat. A Tass-Baja közti szakaszon a Dunát jobb-és balparton egyaránt széles mocsáröv kísérte. A folyó szabályozását a 19. század elejétől a századfordulóig oldották meg. 1820—1821ben Fadd és Mohács között, 1839-ben Paks környékén, 1855-ben Bogyiszlónál, 1893—1898 között Sükösdnél, Csanádnál, Koppánynál vágták át a kanyarulatokat. 1900-tól a szabályozás eredményeit a megalakult társulatok fejlesztették tovább. A balparton Tass, Dunapataj, Szalkszentmárton, Dömsöd, Kalocsa, Baja székhellyel társulatok alakultak, amelyek dokumentumait szintén láthatjuk a kiállításon. E szakaszon a legnagyobb vízszabályozó társulat a Pest Megyei Sárközi Ármentesítő Társulat volt, amely 1887-ben alakult meg, Kalocsa székhellyel. Fő feladata a belvízszabályozás lett. Ennek érdekében 1925—1927-ben megépült a Dunavölgyi Főcsatorna, amely a felesleges vizet a Dunába vezette. A jobbparton a Tolna megyei Sárköz mocsárvilága húzódott. A Duna bogyiszlói átvágása, a Sió, Sárvíz csatornázása után itt is lehetőség nyílt a belvizek levezetésére. A feladat végrehajtását az 1873-ban alakult Szekszárd-Bátai Dunavédgát Társulat vállalta. A fő munkálatokon kívül láthatjuk a kiállításon - e folyószakasszal kapcsolatban - a századforduló táján végzett kiegészítő szabályozások, helyreállítási munkák dokumentumait is. (Például a hartai Kis-Duna elzárása 1900-ban, a faddi holtmeder rendezése 1900-ban, a porboly -arany odi szorítógátépítése 1907-ben.) A Baja-Mohács közti folyószakaszon a fő feladat a két város védelme és a mohácsi sziget (Margittasziget) ármentesítése volt. Utóbbi feladat ellátására 1899-ben alakult meg a vízszabályozó társulat, Baja környékén pedig az 1880-as években építettek partbiztosításokat. A Duna és Tisza közti csatorna megépítésének terve a 18. század második fele óta foglalkoztatta a szakembereket. A két folyót Bezdán és Bácsföldvár között összekötő Ferenc-csatorna 1791—1793-ban épült meg, majd az 1870-es években Türr István szerve281