Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - IRODALOM - Kálniczky László: Internationales Handwerkgeschichtliches Symposium. Veszprém, 1978. / 521–523. o.

művészettörténész a bécsi asztalosok céheinek Magyarországról származó tagjairól, valamint a kézművesek kötelező rajzoktatásának kérdéséről tartott előadást Gerhardt Jaritz (Krems) a legényvándorlások 15 -16. századi erőteljesebb mobilitásáról és azok kartográfiai szemléltetésének módszereiről beszélt, Lucas Wüthrich (Zürich) és Klaus Stopp (Mainz) pedig a legényvándorlás dokumentumait (a kundschaftokat és a vándorkönyveket) ismertették. Klaus Stopp arról is beszámolt, hogy a 18. század közepén kb. 500 középeurópai (közte 60 magyarországi) város bocsátott ki városi látképpel ellátott céhbizonyság-leveleket. Spiesz Anton (Pozsony) hozzászólásában felhívta a figyelmet arra is, hogy a legényvándorlás, Magyarország területéről való kiáramlás mellett jelentős volt az ország néhány jelentősebb városába a német-osztrák területről történő bevándorlás is. A második témában Nagybákay Péter tartotta a főreferátumot: a céhek tárgyi emlékei, mint történeti forrásanyag és a céhjelvények nemzetközi összefüggései címmel. Megállapította, hogy a céhtárgyak a nagy földrajzi távolságoktól és a fejlődési fáziseltolódásoktól függetlenül meglehetősen egységesek, és csak anyagukban, kivitelük technikai és művészeti színvonalában térnek el egymástól. Az ezt követő 5 korreferátum a délnémet (Klaus Pechstein), a lengyelországi (Grazyna Wroblewska), és a tallini (Küllike Kaplinski) céhemlékek bemutatásával változatos és gazdag keresztmetszetét adta a középeurópai céhtárgyaknak. A céhtárgyak tanulmányozása — mivel ez a kutatási terület a néprajz és az iparművészet határmezsgyéjére esik, szükségszerűen elvezet a történeti segédtudományokhoz és egyéb tudományágakhoz. A harmadik téma a céhek 18—19. századi gazdasági, társadalmi szerepével volt kapcsolatos, ahol a magyarországi kutatás főbb eredményeit Dóka Klára ismertette. Széles körű levéltári kutatások alapján beszélt arról, hogyan változtak meg a kapitalista fejlődés hatására a kézműipari termelés feltételei, és a bekövetkezett változás milyen társadalmi következményekkel járt a korábban céhes szervezetekben dolgozó kézműves mesterekre, legényekre vonatkozóan. Az előadás témája igen nagy érdeklődést váltott ki, így 15 korreferátum készült el. Az előadások első része a céhek és ipari viszonyok szabályozásával, azokkal az iparpolitikai intézkedésekkel foglalkozott, amelyek a testületek utolsó másfél évszázadát döntő mértékben meghatározták, működésüket egyesítették. Második csoportba azokat az előadásokat sorolhatjuk, amelyek egy-egy város vagy terület kézműiparának fejlődését vizsgálták. Új kutatási eredményekről számoltak be főként a falusi kézműiparral kapcsolatban (Faragó Tamás), amely jórészt a céhek korlátai és védelme nélkül nemegyszer a nagybirtok érdekeitől meghatározva fejlődött. (Helga Schulz, Berlin). Rendkívül érdekes volt Joseph Ehmer Bécs város kézműiparával kapcsolatos előadása, amely meggyőzően bizonyította, hogy a polgári forradalom után kibontakozó kapitalizmus az első évtizedben pozitív impulzust adott a kézműiparnak is, amely 1848-ban megszabadult a feudális korlátozások nagy részétől. A korreferátumok harmadik nagy csoportja az egyes kézműipariágak kapitalizmuskori fejlődésével volt kapcsolatos. Ezekben az előadásokban a szerzők a kereskedelmi tőke szerepét emelték ki, amely a manufaktúrák és a gyárak alapításában és a kézműipar struktúrájának meghatározásában is nagy szerepet játszott. 522