Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Péter László: Egy falumonográfia tanulságai (Szőreg): Szőreg és népe. (Tanulmányok.) Szerk. Hegyi András. Szeged, 1977. / 447–474. o.

akarta a megvadult népet, s ezért lelőtték, Dugonics András unokaöccse volt; Juhász Gyula is írt róla (Homokóra, 1928. dec. 1.). A csonka idézetből nem derül ki, Radics Pál mire értette, hogy „így adminisztrálta" a plébániát (115), pedig éppen ez a szócska keltette föl érdeklődésünket: vajon hogyan? Egyébként Radics ekkor valóban ideiglenesen volt papja a falunak, de utóbb, 1880-tól haláláig, 1895-ig véglegesen is (vö. 149). Nem hiszem, hogy Vas Zoltán vagy Féja Géza publicisztikus hevületű, népszerűsítő művei önálló kutatásokon alapulnának, s ezért idézésük nélkülözhetetlen lett volna (117, 118). Viszont érdekes lett volna közzétenni azt az Estvéli jelentést, amely a szőregi csapatok 1849. augusztus 3-i helyzetét rögzítette, s amelyet először a Szegedi Napló 1890. január 8-i száma közölt. Bezdán Sándor (Szőreg a dualizmus idején) szintén értékesen gazdagította eddigi ismereteinket, és szemmel láthatóan rendszeres előadásmódra törekedett. Dolgozatának különös értékei a beépített kimutatások, statisztikák. Kár, hogy akár Rákos, ő is elhanyagolta a dohánytermesztés alaposabb tárgyalását, holott a dohánymonopólium (1851) jelentős, kedvezőtlen hatással volt a község életére, elszegényedést vont maga után. Nem tárgyalja a népéletet nagy mértékben meghatározó természeti csapásokat: árvizeket, belvizeket (1855, 1871, 1877), kolerajárványokat (1855, 1866, 1873), a nevezetes ínséges esztendő (1863) következményeit. A magyar és szerb lakosság arányának ellentétesre fordulását, sajnos, nagyon tág időhatárok közé tudta csak szorítani: 1873 és 1890 közé (124). A szakirodalom ennél jóval szorosabb időközt tesz lehetővé. Aldobolyi Nagy Miklós kitűnő statisztikája (Tiszatáj, 1947. 6—7. sz. 40. és 41. lapok közt) a szőregi szerbek és magyarok számának alakulását szépen tükrözi. Néhány adattal még kiegészítve ez így fest: Szerb Magyar 1828 1398 792 1837 1380 1030 1869 1112 1525 1880 1118 1603 1890 1337 1877 1900 1434 1952 1910 1457 2433 1920 819 2505 1929

1 307 4618 1930 237 4137 1941 134 4409 1947 126 4890 1969

2 120 1975

3 80 Csanád vármegye tíz évvel Trianon után. összeáll. Vermes Ernő. [Gyula] 1929. 497. 2

Urosevics Danilo: A magyarországi délszlávok története. Bp. 1969. 19. 3 Jesity Lázár (Magyarcsanád) szóbeli közléséből (1975). 465