Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Péter László: Egy falumonográfia tanulságai (Szőreg): Szőreg és népe. (Tanulmányok.) Szerk. Hegyi András. Szeged, 1977. / 447–474. o.

Radics Pál (1813—1895) is kaphatott volna kis magyarázatot; nemcsak a História Domus újrakezdése volt az érdeme (149). Üldözött volt 1849 után; 1852-ig csak ideiglenesen volt a falu papja, végleg csupán 1880-ban kapta meg a szőregi plébániát. Jókai Mór barátai közé számított: nagylaki lelkipásztorkodása idejének, az 1863. évi nagy ínségnek egyik emlékét mondta el az írónak, s Jókai így írhatta meg A nagylaki iskolásfiúk című megható elbeszélő költeményét. Hiányoznak — legalább fölsorolásként — Szőreg neves szülöttei is. Közülük először a vidék neves templomfestője, Illics (Cesljar) Tódor (1746—1773). Korabeli jelentőségét mutatja, hogy a karlócai és a nagyváradi görögkeleti székesegyházban, a pakráci püspöki palotában, a magyarkanizsai, nagykikindai, péterrévei templomokban számos kép őrzi kézjegyét (Garas Klára: Magyarországi festészet a 18. században. 1955. 225.), és Bálint Sándor a szegedi szerb templom némelyik képén is az ő ecsetét ismeri föl (Szeged városa. 1959. 74.). Szőreg újabb szülöttei közül legalább fölsorolás erejéig említést érdemelt volna Pauncz Rezső (sz. 1920,), a haifai egyetem tanára, nemzetközi hírű kvantumkémikus; Beck Mihály (sz. 1929.) akadémikus, a debreceni egyetem vegyészprofesszora, az MTA VII. osztályának elnöke, az áltudomány elleni küzdelem neves képviselője. De pár mondatnyi méltatást megérdemelt volna a falu két népköltője, Szeles Gyula és Varga Antal is, valamint Szeles Orsolya (1855—1887), az öt igen szép ének a Havi-Boldogasszony tiszteletére és más ájtatos énekek Isten igéihez című múlt századi vallásos ponyva írója, egyszerű napszámosasszony. Egy bekezdést megért volna „a szőregi aeronauta" is, ahogy a korabeli lapok emlegették Kotlár Pál (1850-1926) asztalost, aki repülőgépet fabrikált, azzal kísérletezett. Hiányoznak az írók, művészek szőregi kapcsolatai is. Nem közlik a híres szegedi szentképfestőnek, Nagy Ferencnek a szerb templomban levő 1853-ból való két képét. Külön érdekessége cirill betűs névaláírása. Nem említik, hogy a gyálai születésű Kassai Vidort, kora nagy jellemszínészét és komikusát a szőregi templomban tartották keresztvíz alá. Tápay Szabó László külön fejezetben számolt be emlékirataiban (Szegény ember gazdag élete, 1928), hogyan találtak az 1879-i árvíz után az élők menedéket, a holtak örök nyugvóhelyet Szőregen. Az árvízről írott művében (2:137) pedig azt is pontosan közli, hogy a 2800 lakosú falu 5344 szegedi menekülőnek adott otthont. Tömörkény elbeszéléseiből kitűnik, gyakran sétált fiatal éveiben ki a nagykocsmáig, amely már akkor ott volt, ahol ma (Űj bor idején, 1958. 72., Barlanglakók, 1959. 191. stb.). Tömörkény szól a szerb—magyar viszonyról is (öreg regruták, 1959. 202.); arról, hogy nemcsak a deszki, hanem a szőregi szerbek is híres fuvarosok és hajóvontatók voltak (Barlanglakók, 189.). Följegyzi azt a nem érdektelen gazdaságtörténeti adatot 1901-ből, hogy Szőreg alatt kávébab termeléssel kísérleteztek (Üj bor idején, 64.). Négy tárcát is írt a jellegzetes cigány asszonyról, a szőregi Mariról (Cigányok asszonya, Mari kártyái, Mari nézi az urát, Máriék). Juhász Gyula 1908, augusztus 11-én Három új sír fölött címmel nagyerejű vezércikket írt a Szeged és Vidékébe. Augusztus 8-án a vihar ledöntötte az újszegedi kendergyár kéményét. A lezuhanó kémény özv. Majer Józsefné szegedi asszonyt és két szőregi lányt: Hegyközi Etelt és Lakatos Erzsébetet halálra zúzta, öreg szőregiek emlékeznek még erre a tragédiára. Szót érdemelt volna ez nemcsak Juhász Gyula miatt (aki egyébként 448