Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Tilcsik György: A középbirtokos Máriássy család birtokigazgatása és erdőkezelése, 1841–1863 / 499–522. o.

kölcsönt kényszerült felvenni. Néhányuk a kölcsönök törlesztésére képtelenné válva birtokainak egy részét vagy egészét elvesztette. A családtagokra „nehezedő" tőkehiány magyarázza a Wagendrüsszel önfelszabadításakor a családi pénztárba befolyt 110 000 pft szétosztását annak ellenére, hogy azt eredetileg közös birtokok vásárlására vagy a már meglevők állapotának javítására kívánták felhasználni. A közös jövedelmek alapját adó erdők 1851 előtti gondatlan kezelése, az ennek következtében megsokasodó erdei kihágások és a családtagok visszaélései egyfelől az erdők állagának vészes leromlásához, másfelől a családi pénztár teljes kiürüléséhez vezettek. Az ezt követő évtizedben a birtokigazgatás központi funkcióit egyszemélyben betöltő Máriássy Tiborc irányításával sor került az erdők állapotának tervszerű javítására, melynek eredményeként a közös pénztár bevételei fokozatosan emelkedtek. így az 1850-es évek közepére a család gazdasági helyzete konszolidálódott, amit a birtokrendezési eljárás nem csekély költségeinek nehézségek nélkül történő kifizetése és a családüléseken ebben az időszakban összesen felosztott 53 000 vft is bizonyít. A jobbágyfelszabadítást újraszabályozó 1853. évi úrbéri pátens előírásai alapján megindult birtokrendezési eljárás kapcsán sor került a közös erdők és más, közösen hasznosított területek szétosztására, és így a kapitalista fejlődés teljes kibontakozásának kezdeti szakaszát az egykori márkus- és batizfalvi uradalom urai feudális kiváltságaikat elveszítve, de viszonylag rendezett anyagi körülmények között élték meg. Jegyzetek 1

T. Mérey Klára: Egy középnemesi uradalom gazdasági felmérése 1839-ben Somogy megyében. Agrártörténeti Szemle, 1966. 3. sz, 332—362. p. 2 A Máriássy család egykori levéltárának csaknem teljes anyagát a Magyar Országos Levéltárban őrzik a Q 125-128, a Q 306, a P 491-493, 1187-1190 és az 11921197 törzsszámok alatt. Emellett a családra vonatkozó levéltári anyag található a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 1. és 2. számú levéltárban, valamint a Szepes megye, ma Lőcsén levő levéltárában is. 3

Ezt a fejezetet az alábbi irodalom felhasználásával állítottuk össze: Fekete Nagy Antal: A Szepesség területi és társadalmi kialakulása. Bp. 1934. Kovács J. ny. 377 p. 2 térk. 1 mell. Iványi Béla: Báró Máriássy András táborszernagy, a Mária Terézia-rend lovagja, 1757-1846.Pécs, 1937.157 p. Iványi Béla: A márkusfalvi Máriássy család levéltára 1243—1803. Lőcse, 1917. [LV 1,175 p. Körmendy Adrienne: A soltész („more scultetorum") telepítette falvak a Szepességben (XIII-XIV. század). Agrártörténeti Szemle, 1974. 3^1. sz. 305-348. p. 4

1280 Márkusfalva, 1315 Wagendrüsszel, 1328 Leszkovján, 1328 Teplicska, 1286 Batizfalva, 1326 Gerlachfalva, 1330 Stóla stb. (A települések neveit a 19. században használatos formában közöljük.) 511