Levéltári Szemle, 29. (1979)
Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Ambrus Béla: A Magyarországi Tanácsköztársaság pénzverése / 35–63. o.
A csepeli pénzverés körülményei. Az évszázadokon át gördülékenyen működő körmöci pénzverő személyzetének Budapestre települt töredéke és a Weiss Manfréd lőszeres acélárugyár áldozatokat vállaló szakmunkásai rövid idő alatt működő állapotba hozták a pénzverő üzemet. Adatunk van arról, hogy a 13 menekített régi pénzverőgépből először kettő, majd június végén már öt működött. A már említett új budapesti pénzverő felállításának tervezetében említés történt súlyegyeztető mérlegek, lapkagyaluk, két szélezőgép használatáról is. Beck emlékezéseiben említi a redukáló gépet is, amely „elöregedett fajtájú, gyenge teljesítményű, kicsi gép volt". 72 A javításhoz szükséges szerszámokat ugyan elhozták Körmöcbányáról, de nagy részük a lezárt és szerteszórt ládákban maradt, amelyeknek felbontását meg sem kísérelték az időhiány miatt. A szerelő, illetve tárolóhelyiségek alkalmatlansága heroikus munkafeltételeket követelt. Ha ehhez hozzátesszük az elégedetlen szakemberekből álló személyzetet és a laikus gyári munkás segítséget, fogalmat nyerhetünk egy precíziózus pontosságot igénylő műszaki berendezés működésének milyenségéről. Az ország megszállt területeiről menekült lakosság százezrei miatti lakásínség következményeként a pénzverő személyzet szükséglakásokban húzódott meg. Az áttelepülés miatt gyökértelen, engedelmes, bürokratikus fegyelemhez szokott, de passzív személyzet 73 és a velük politikailag, világnézetileg merőben ellentétes beállítottságú munkáscsoport közös vállalkozása mégis termelt. Tárgyi és szervezési nehézségekre világít rá Szatmári főmérnök a pénzverő átszervezésének javaslatában a Tanácsköztársaság pénzverési negatívumainak összegezésével, hogy a jövőben kikerülhető legyen. Megnehezítette, késleltette a pénzverést az a körülmény, hogy az egyes gyártási fázisrészlegek, üzemegységek nemegyszer 10 percnyi távolságokra voltak felállítva egymástól. Hosszú utat tett meg a lapka, amíg eljutott a présbe. E decentralizáltságnak következménye az lett, hogy a műszakilag lassan begyakorolt személyzet a kritikus percekben más-más üzemegységben tartózkodott. Következménye lett az ellenőrzés, a folyamatosság hiánya. Számtalan veretlen lapka szétszóródása, hurcolása, elfekvést eredményezett. Sok lett a selejt. Kétes eredményű lett a géppel, vagy kézzel leszámolt kivert pénzmennyiség, amíg eljutott a pénzítő pénztárába. Eme anomáliák következtében fellépő felelősségérzet nyomasztó súlya indítja el a pénzverő Csepelről való áthelyezésének gondolatát, amely konkrét javaslatban rajzolódott ki Szatmári főmérnöknek még 1919. július 20-án elkészített új pénzverő felállításának javaslatában: „Csepelen létesített mostani berendezés végleges nem lehet." 7 * A vázolt tényezők végigkísérték az 1919. március 16-tól július 254g tartó 132 napi pénzverést. Hozzá kell számítanunk a pénzverő működése közbeni műszaki módosításokat, bővítéseket. A kivert vaspénzmennyíség a szakemberek számára is átlagon felüli eredmény volt. Ezt a mennyiséget nem múlta felül az ellenforradalmi időszakban a MÁV Gépgyárban működő, rendezettebb körülmények között termelő pénzítő sem. Az események töredékes rekonstruálása ellenére is elismeréssel lehet minősíteni a Tanácsköztársaság legdinamikusabb teljesítményét. 53
