Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Ambrus Béla: A Magyarországi Tanácsköztársaság pénzverése / 35–63. o.

vegye. Ezen berendezés létesítésénél is kitűnt, hogy a munkálatok a kitűzött határidő háromszorosa alatt sem nyertek befejezést"

42 Hasonló utalást találunk az 1919. december 11-én napvilágot látott interjúban, amelyet Ürmössy pénzverdéi igazgató adott a sajtónak.

43 Nemcsak felkészületlen technikai adottságok, hanem egy tervszerű szabotázsra világít rá az 1919. október 20-án a Pénzverő Hivatalban készült jegyzőkönyv. Ennek elnöki bevezetőjében Posch Adolf bányatanácsos matatta a pénzverő személyzet paszszív magatartásából származó érdemeit s beszámolt arról, hogy „. . . az un. Tanácskormány által gyakorolt presszió ellenére minden lehetőt elkövettek, hogy az állam tulajdonát képező és Körmöcbányáról nehéz körülmények között megmentett 2367 kg szinsúlyú arany és 21 565 kg szinsúlyú ezüst mennyiségének az un. Tanácskormány mint ilyen elrendelte, hogy az állampénztárban elhelyezett fennti nemesfém anyagból a lehető legrövidebb idő alatt arany 200 K-ást és ezüst 10 K-ást veressenek. A pénzverő hivatal alkalmazottai s így elsősorban Ürmössy Kálmán min. tan. a többrendbeli sürgetés és terror ellenére minden lehetőt elkövettek ennek megakadályozására, ami sikerült is. Megjegyezve még azt, hogy az elrendelt előkészítésnek az egy nevezett Terstyánszky kivételével senki nem tett elégett."** 1919. augusztus 5-én a csepeli pénzverő leállásakor történt leltározáskor készült jelentésben szerepel nemesfém készlet is. A nemesfémből való pénzverés eltolódó előkészületei közben a próbaveréshez szükséges 580-as finomságú 512 gr aranyat, továbbá 750-as finomságú 592 gr ezüstöt kiutaltak a pénzverőnek. Mivel erre már sor nem kerülhetett, a verőtövekkel együtt beszállították azokat a budapesti intézetbe 45 Ürmössy Kálmánnak 1919. decemberében a „Gondolat" riporterének adott nyilatkozatakor megmutatta a két elfogadott pénzterv patinázott gipszmintáját és a következőket fűzte hozzá: ,^i nagyobbik lett volna a 200 koronás arany, a kisebbik a 10 koronás ezüst. Az elsőt Ferenczy Béni, az utóbbit Beck Ö. Fülöp tervezte . . . A 200 koronásnak 27 mm lett volna az átmérője, finomsága 580 (14 karátos) s annyi aranyat tartalmazott volna, mint a mi emlékezetünkből kiment 900 finomságú huszkoronásunk. Az ezüstpénzt jóval nagyobbra tervezték, 35 mm-es átmérőjű, 10 gr szinezüstöt foglalt volna magába (700-as finomságú."

46 A megjelent riport közölte mindkét pénzterv képét is. Egy további adat hitelesíti a nemesfém pénzverés előmunkálatait. Beck ö. Fülöp emlékezéseiben leírta a csepeli pénzverőben tett látogatása során nyert tapasztalatait:

47 „A redukáló gép működésével Hurtay vésnök ismertetett meg. Beszélgetések során tájékoztatott munkaköréről, elsősorban a régi 10 és 20 filléres verőtöveinek elkészítéséről, de arról is, hogy arany és ezüstpénzek veretesére külön helyiséget fognak berendezni." A vaspénzek verése mellett WM nagyszabású üzletet látott a tanácsköztársasági nemesfémpénzek veretesének tervében. Függetlenül Lengyel intézkedéseitől de valószínűleg a pénzek tervezéseinek kiadásakor a WM konzerv- és bádoggyár főbizalmija, Menczer Zsigmond, részletesen kidolgozott utópisztikus tervezetet nyújtott be az új tanácsköztársasági pénzről

48 44