Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Vadász Géza: Fejér vármegye nemességi iratainak gyűjteménye / 523–540. o.

nyelven a következő fasciculusokban: 194., 352., 415,, 552., 654., 770. Említésre méltó Domonkos Mihály hajókkal is rendelkező komáromi kereskedő-birtokos osztozási jegyzőkönyve javainak felsorolásával 1815-ből (210,). Jelentős a három Eszterházy gróf osztálylevele 1870-ből, amely tartalmazza a tatai, gesztesi és pápa-ugod—devecseri uradalom birtokait, és rendelkezik a nemzetségi közös levéltárról, valamint levél tárnokokról is. (231.) Gróf Hugonnay kötegében fellelhetők azok a tervezetek, amelyek a tétényi „angol gőzmasinákkal égetendő pálinkás spiritus, úgy serfőzés és ezekkel kötött ökörnagyhizlalás fabrikájára" vonatkoznak. (361.) Ugyancsak túlterjed Fejér megye határán az Érd—Dunaegyházi Halászati Társulat joghatósága. Ennek a 3874 kat, hold vízibirtokkal rendelkező gazdasági csoportosulásnak a dokumentumai 1898—1904-ig maradtak fenn Paczona István hagyatékában. (659.) Végül több történeti adat található Sopron megyére vonatkozóan az 1800-as évekről Nagy Pál táblabíró 1830. évi nyilatkozatában (925.). A nemesi iratok gyűjteménye a betelepedés és népmozgások legkitűnőbb forrásanyaga. Különösen a tanúvallatások, nemességi vizsgálatok ilyen jellegű kérdései: „Vallja meg a tanú letett hitére, hogy nemes Szalay János ősei kik és mikor és honnan költözködtek Sárkeresztúrra és mindezeket honnan tudja?" Az egyes családok útját időben és térben nyomon követhetjük, sőt gyakran az elköltözés okát is fellelhetjük a vallomásokban: ,.Minthogy a Zala megyei Miklósok sokan voltak és igen elszaporodtak, az földnek szűk volta miatt vette lakását a Fejér megyei Szt. Mihályra, testvére pedig Tácra." (1744-es inquisitio,575.sz.) Költözködtek a nagy szükség miatt (618., 836.); szolgaképpen (621.); a könnyebb szentegyházba juthatás végett (621.); mint vándorló mesterséget tanuló legény (633.) és megházasodván, feleségük birtokára. Külön ki kell emelnünk a temérdek ilyen jellegű adat közül a következőket: Régi Szentmiklós betelepítése a Csallóközből (102.); Sárosdpuszta betelepítése (231.); Bogárd-puszta betelepítése (366.); Kajászó Szentpéter betelepítése (511.) és végül Felcsutra történő telepítés a szlovákiai Sastyinból (603.). Jelentősek azok a források, amelyek Fejér megye törökkori viszonyairól, a lakosság török előli futásairól emlékeznek meg: Aba és Kajtor-puszta (24.) és (612/a); Baracska (203.); Doboz (207.); Fölcsut (225.); Moha (437.); Keresztúr (612/a); Ácsa (648. és 790,); Tabajd és Alcsut (790.). A vallomások közlik a menekülés irányát is. A felsorolt községekből a Csallóközbe, a Komárom megyei Bodonhelyre, Baromlakba, Bicskére, a Veszprém megyei Vilonyára, Szt. Istvánba, Veszprémbe, Tatába és Miskolcra menekült a lakosság, majd egy része a veszély elmúltával visszaszállott eredeti helyére. A nemesi iratok gyűjteményében található különféle iratokat a korabeli nemesség úgy értékelte, hogy „ezen instrumentumokra, mint nemességünket megőrző fegyverre igen nagy szükségünk van". A nemes nemzetséget illető leveleket, amelyekről ,/arrülialevelek elenchussa" készült, a legöregebb atyafi kezére adták megőrzésre. A negyven doboznyi anyagban a következő irattípusok fordulnak elő: 1. Nemesi szabadságról szóló testimoniális levél, nemesi bizony ságlevél, nemesi bizonyítvány (litterae testimoniales): kérésre a nemesi közgyűlések adták ki a nemességet igazoló leveleket, illetőleg publikálták, ünnepélyesen kihirdették, közzétették a többi megye által kiadottakat. Megtudhatja belőle a kutató, hogy egy-egy család honnan vette 531