Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - KRÓNIKA - Farkas Gábor: Beszámoló A Dunántúl Településtörténete III. Konferenciáról: Székesfehérvár, 1978 / 791–802. o.

Farkas Gábor: Fejér megye nemzetiségei 1848—1868 között című előadása első részében a német és szerb lakosság magatartását ismertette az 1848—1849. évi eseményekben. Rámutatott, hogy a jobbágyfelszabadítás, általában a polgári szabadságjogok kiterjesztése nagy hatást gyakorolt a város zselléreire és a falu jobbágyaira. Nemzetiségi hovatartozás nélkül csatlakoznak a polgári forradalom vívmányainak védelmére, s a magyar nemzeti ügyet sajátjuknak tekintették. A székesfehérvári szerb lakosságnak Jellasicshoz történő csatlakoztatása nem járt sikerrel. Az előadás második részében az önkényuralmi időszak nemzetiségi fejlődésére mutatott rá az előadó. Hangoztatta, hogy a németesítési törekvés kudarcra volt ítélve, mert a 48-at megelőző évtizedekben végbement fejlődés a magyarságnak kedvezett, és ezt már semmiféle módszerrel nem lehetett megállítani. Ez a folyamat vonatkozik az 1850-tol Székesfehérvárra tömegesen beáramló német nyelvű zsidókra is. Kisasszondy Éva: Tolna megye nemzetiségi viszonyai 1848—1849-ben c. korreferátuma a vegyes etnikumú, bár egyre asszimilálódó, érzelmeiben is magyarrá váló lakosság körében fellépő politikai magatartást vázolta. Előadása több kérdéskört ölelt fel. Láttuk például a leglényegesebb kérdést, azt, hogy a polgári szabadságjogok kiterjesztésének hatását a nemzetiségi lakosság nem tudta lemérni, s így a német falvak a nemzetőrség toborzásakor ellenálltak. Azt hihetnénk, hogy a parasztság nemzetiségi hovatartozása alapján, tehát német nemzetiségi tudata következtében állt ellen ennek. A tapasztalt kutató lényegében választ adott arra, hogy a németek nemzetiségi tudatuk következtében kerültek szembe a magyar patriotizmussal, de hatott rájuk még a tulajdonképpeni antifeudális alapállás is. Tudjuk, a nemzetőrségtől való idegenkedés nemcsak a német lakosságra volt jellemző. A gazdag magyar pasztság is, ha lehetett, kibújt a katonai kötelezettség alól, és maga helyett másokat küldött. Az előadásból kiderült, hogy a parasztság körében megkövült szokások éltek, melyeket felszakítani az 1848 márciusi—áprilisi mámoros napok eredményeinek sem sikerült. Másik rendkívül fontos kérdés, ami újszerűnek hatott az előadásban a német parasztságnak a „Schwábische Türkéi" régióban tanúsított általános magatartásával volt kapcsolatban. Megállapította, hogy a németek egyáltalán nem álltak a szabadságharc ügye mellett. Erre annál inkább is fel kell figyelni, mert a szakirodalom az 1848 őszi eseményekben általában a nemzetiségek pozitív magatartását emeli ki. Nyilván ott voltak az ozorai halmokon a németségnek azok a csoportjai, melyek magukat magyarnak tartották, s városi, falusi polgárok, hivatalnokok, uradalmi alkalmazottak voltak. Nem hihető azonban, hogy német falvak egész lakossága ott lett volna, még a legközelebbi falvakból sem. Az előadó ezen megállapításai újszerűek, igen fontosak, s egyben kötelezi is, hogy kutatásait tovább folytassa és a kérdéskört mélyítse. Megállapítandó tehát, mik a mélyebb gyökerei annak, hogy a völgységi járás német parasztjai idegenkedtek 1848—1849-ben a magyar nemzeti ügyet szolgálni? Mészáros László: Jellasics támadása és az alföldi népfelkelés Csepel-szigeti hadikörzete 1848 őszén című előadásában a forradalmi Pest-Buda védelmének kiemelkedő eseményeit idézte fel. Elemezte a lakosság etnikai megoszlását, a nemzetőrsereg szervezetének folyamatát, az alföldi népfelkelőknek a Róth4iadtest megsemmisítésében játszott szerepet, a hadikörzet parancsnokának, Görgey Artúrnak gyors előmenetelét, és Zichy Ödön Fejér megyei nagybirtokos kivégzésének körülményeit. 799