Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Miskolczy Ambrus: Teleki József gubernátor látogatása Nagyszebenben 1848. május 3-án: adalékok a magyar-szász kapcsolatok történetéhez / 685–694. o.

II. A német nyelvhasználat: 1. Teleki: „az általános hivatalos nyelv a magyar kell legyen." 2. A szászok: „Megmwad-e nyelvök? Kormányzó: a közigazgatásinak egynek, a magyarnak kell lenni." 3. „Önagyméltósága úgy véli, hogy Erdély és Magyarország egyesülésekor a szász nemzet belső ügyeiben nyelvük használatát éppenúgy meghagyják mint a horvátokét." III. A közigazgatási beosztás megváltoztatása: 1. Teleki: „új célszerű területi beosztásra van szükség." 2. 3. Teleki szerint, „ami a szászok területét illeti, ez igen széttagolt, Beszterce egészen elkülönülten fekszik és így némi célszerűbb beosztásra van szükség." IV. A szász országgyűlési követek véleménnyüvánítási szabadsága: 1. Teleki: „az országgyűlési termen kívül nincs biztonságban az, aki az unió ellen nyilatkozik." 2. A szászok: ,Jót áll-e, hogy ellennyilatkozva országgyűlésen bántódásuk nem lesz? Kormányzó:>1 követ személye sérthetetlen." 3. Teleki szerint „a diétán szó sem lehet az unió feltételeiről, amennyiben a karzat és a nép az uniót kimondja. Az országgyűlés után a szász nemzet alkalmas embereket küldhet a minisztériumhoz Pestre, hogy minderről tárgyaljanak. Egy másik alkalommal Őnagyméltósága állítólag arra a kijelentésre, hogy a szász követek személyes biztonságára a kolozsvári országgyűlésen semmi garancia nincs, azt válaszolta, hogy <> a mostani időben tekintélyünk igen gyenge, és nem tudok jótállni afelől, hogy a karzatot mennyiben lehet befolyásolni. Azt azonban nem hiszem, hogy a szász követeket az országgyűlési teremben bármiféle veszély fenyegetné >." Az újabban előkerült forrás; Szerdahelyszék univerzitási küldötteinek, (a királybírónak és a levéltárosnak) a jelentése lényegesen módosítja tehát eddigi ismereinket. Persze, ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy Teleki nagyszebeni látogatása lökést adott-e az antiunionista szász erők nyílt színrelépéséhez és tömegmozgalommá szerveződéséhez, a válasz csak igen lehet. De ha pontosabbá tesszük a kérdést; vajon Teleki látogatása és véleménnyüvánítása alkalom volt-e, vagy ok és forrás a magyar—szász nemzeti törekvések ellentéteinek kiéleződésében, akkor a válasz korántsem ilyen egyszerű. Felvetődik a forráskritikai vizsgálódások igénye; hogy megállapítsuk a források hierarchiáját, Ül. azt, hogy a forrás jellegétől függően, abból milyen jellegű információkat nyerhetünk. Tisztáznunk kell, hogy kik és milyen céllal készítették a beszámolókat. Feladatunk tehát nemcsak az, hogy körvonalaiban rekonstruáljuk azt, amit Teleki mondhatott, hanem az is, hogy, amit mondott, miért így vált ismertté. 687