Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - IRODALOM - Vass Előd: Fejér megyei olvasókönyv 8. Szerk.: Farkas Gábor. Székesfehérvár, 1974. / 635–638. o.

után rátér az épitkezés politikai szerveinek 1952. évi értékelésére. Az építkezés pártszervezetei, a DISz szervezetei, az Epitők Szakszervezete és a város és tanácsa az épités hőskorában hónapról-hónapra jelentősen többet tudtak megvalósítani. Ugyanakkor a születő ujat a város külső képében és a gyári termelés mennyiségében, ha nem is problémamentesen, de helyesen meg tudták oldani. Ezt a tanulmányt, már három másik megelőző közlemény előzte meg, amelyeket a szerző jegyzetben részletesen megnevez. Sztrasszer György: A demokratikus pártok ifjúságpolitikája és ifjúsági szervezetei Fejér megyében 1945-ben c. közleménye a felszabadulás 25. évfordulójára kiirt megyei pályázaton II. dijat nyert dolgozat szövegét tartalmazza. A demokratikus pártok ifjúságpolitikájának kibontakozása, a demokratikus ifjúsági szervetek létrehozása során fokozatosan történt meg. Erről 1944 decemberétől a MADISZ szervezetek létrehozása részletes történetét 1945 végéig kiséri végig. Különösen a székesfehérvári és a Fejér megyei szervezetek munkája és működése nyújt a szerző feldolgozásában értékes beszámolót. Bácskai Vera: Fehérvár fejlődése a XVIII. században és a XIX. század elején c. közleményében a város társadalmi szerkezetét vizsgálja. Alapvető forrásként az 1720, 1777. és az 1828. évi ös3zeírások adatait választotta ki. Azonkívül az ipar, -és kereskedelem adózóiról 1742-ben és 1784-ben készült összeírásokat a továbbiakban a plébániai anyakönyvek adataival is kiegészítette. A népesség növekedésének üteméből állítja, hogy az 1760-as években a bevándorlás leapadt a természetes születések számára, majd ezt a XIX. század elején ismét egy kisebb méretű beáramlás követte. A város lakosságának foglalkozási megoszlásáról megállapítja azt a tényt, hogy a XVIIL század végétől változatlan maradt a mesterségek száma, s csökkent az egy mesterre eső iparoslegények száma, ami stagnálást jelent. A kereskedők esetében ugyanez mutatható ki, 1777 után számuk szintén stagnált. A város kereskedelme elsősorban a helyi, s egy szűkebb falusi piackörzet mindennapi kielégítésére szolgált, ti. középfokú piacközponttá vált. Országos vásárainak a város csupán színhelye, de nem aktiv részese lett. Fehérvár népességének lassú arányú növekedése nem egyedi, hanem a szabad királyi városok többségére jellemző tendencia volt. A lakosságnövekedés lelassulása azonban nem jelentett hanyatlást, hanem az országos városhálózat újjáalakulása következtében a tényleges rangsor megváltozását, azaz fejlődését jellemzi. A szerző összegzésül a szabad királyi városok és a városi funkciót betöltő mezővárosok rangsorában Fehérvár helyét országos viszonylatban a középvárosok élén jelöli ki. A közlemény függelékében 1742 és 1828 között iparági beosztásban a kézművesek számának és arányának alakulását, valamint 17 szabad királyi város iparági megoszlásának adatait közli. Ez a közlemény az 1900. évi Álba Regia napok keretében május 19-én tartott történész ülésszakon elhangzott előadás szövegét tartalmazza, a kitűnő dolgozatból Fehérvár országos jelentőségét részleteiben aprólékos mozzanataiban az ismertetett,korszakból ismerhetjük meg. Balázs László: Adalékok Fejér megye községeinek török hódoltság kori pecsétjeihez c. közleménye először a pecsétek jogi jelentőségéről beszél. Az országos hatóságok és a városok pecsétjei mellett, a XVII. századtól már az egyes falvaknak is megvolt a maguk pecsétje. Fejér megye falusi pecsétjeit az Í863. évi országos gyűjtés során Réső Ensel Sándor gyűjtötte össze. A múlt századbeli gyűjtések nem teljesek, s a közlemény a hiányzókat kísérli meg bemutatni. A bemutatott falusi pecsétek közül a legkorábbi Bicskéé, 1608-ból és a legkésőbbi Vértesacsáről való 1676-ből. A tíz ismertetett falusi pecsét a 15 éves háború utáni ujjátelepülések során, többnyire a református gyülekezetek életének hírmondójaként maradt fent. 637