Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - IRODALOM - Bendefy László: Anonymus "Gesta Hungarorum"-ának új, hasonmás kiadása / 219–224. o.

lőbirtokos volt; mert Budát és a Balatont nemcsak minden magyar ember, hanem a hazánkban megforduló idegenek is ismerték. Ezzel szemben nagy jelentőségű, ha az ismeretlen szerző valamely eldugott kis falu, vagy csak a közvetlen környéken ismert nevű patak nevét emliti, mert ezeknek a földrajzi helyeknek, neveknek ismeretéhez a helyszinen tartózkodással szerzett helyismeret szükséges. Anonymus helyismerete igazában egy olyan térképről olvasható le, — irja Győrffy — amelyen a jelentéktelen helyek (dűlők, erek, dombok) mellett a falvak, patakok, kisebb hegyek ugranak ki, és az országos hirü "váras" és egyházas helyek, a nagy folyók és hegységek, amelyeket egy kancelláriai Írnoknak "hivatalból" ismernie kellett, szinte eltűnnek. Egy ilyen térképről rögtön kitetszik, hogy azok a vidékek, ahol az utóbbi időben Anonymusként gyanúba vett P. betűvel kezdődő nevű főpapok laktak, a geszta-iró számára közelebbről ismeretlenek. Esztergom szűkebb környéke ugyanolyan üres a térképen, mint Zarándé és Győré*, (a hírneves Pannonhalmát minden pap ismerte!)*, de ismeretlen Dél-Magyarország is, ahol Pousa fráter, diakovári püspök székelt — Győrffy szerint — "egy emberöltővel a Gesta írása után" (9). Anonymus térképén — ugyancsak szerinte — három vidék tűnik ki apró helyek ismeretével: Buda és a Csepel-sziget, Borsod és a Hegyalja, s végül Csongrád tágabb környéke. Végső soron Győrffy arra a következtetésre jut, hogy P. mester azonos azzal a Péter nevezetű budai préposttal, aki abban a 25 évben viselte eme tisztét, amikor (1186 és 1211 között) nem jegyezték fel a budai prépostok nevét. Am ezt a nevet egy 1124. évszámmal ellátott hamisított átirőlevél magas udvari tisztség viselőjeként emliti. Állítólag egy királyi oklevél megpec sete lője volt. A Gestában található aprólékos borsodi helyismeretre hivatkozva Győrffy arra következtet, hogy P. mester az Aba nemzetség Takta-vidéki birtokairól származott. Abból a körülményből pedig, hogy Anonymus nem a II. Endre alatt bevezetett "uj rend" szószólója, hanem azé az ősi, de genere (nemzetségi) jogon birtokló rétegé, amely féltette jogait és befolyását az idegenből beözönlő haszonlesőktől, az következik, hogy Anonymus a honszerző nemzetségek ősi jogainak védelmezője volt. Nem kétséges, hogy mindez a következtetés-láncolat tetszetős és logikus is, de még mindig csak feltevés. Számos nemzedék történészei és bibliográfusai vitatkoznak még erről a nagyon is problematikus kérdésről,amig végérvényesen egységes álláspontra juthat. A Bevezetést a kódex 58 oldalnyi hasonmás szöveglapja követi. Nagyon szerencsés dolog, hogy a kódex teljes szövege facsimilében került kiadásra. Elsősorban a kiváló minőségű facsimile az eredetinél jobban olvasható. Ebből következik, hogy a jövőben a kutatók jobban kímélhetik a kódexet. Forgatására jóformán nem is lesz szükség. Az 55 oldalnyi szövegfordításról nincs mit mondanunk. Szövege változatlanul adja País Dezső 50 évvel ezelőtti fordítását, a szerzőnek 1958-ban végrehajtott apróbb stiláris javításaival. A jegyzetekről Győrffy azt közli, hogy lényegében azok is Pais Dezső eredeti szövegezései; ami korszerűsítést kívántak, azt ő szögletes zárójelben fűzte hozzá. Vigigmenve tételről-tételre a 35 oldalnyi jegyzeten, van néhány észrevételünk. Nem óhajtjuk elhallgatni ezeket főként a jövőbeni hasonló munkálatok érdekében. Főként módszertani kérdésekről van szó. Lássuk tehát ezeket! 220