Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - KRÓNIKA - Bendefy László: A magyarországi földmérés története egy kiállítás tükrében / 247–253. o.

Ballá Antal, Pest megye egykori hires mérnöke, hét neves kartográfiai alkotásával szerepel a kiállitáson. Mappái (Nagykörös és Törtei 1766-, Pomáz és Szentendre 1766; Kistelek és Csengéié 1775", Pótharaszt-puszta tanyaföldei 1787; Szalkaszentmárton 1794) főként mezőgazdasági vonatkozásúak; két további térképe a Tisza-szabályozás érdekében készült, évtizedekkel Vásárhelyi Pál halála után. Ezek: a Tisza és Berettyó 1777-ből, és a három lapból álló Tisza-menti mappája 1786-ból. Legutóbb emiitett térképe már Vay Miklós báró mérnök-tábornok, a Tisza, a Körösök és Berettyó, valamint a Maros folyónak Lippán inneni szakasza szabályozásának királyi biztosa irányításával és anyagi támogatásával készült. Vay Miklós és Ballá Antal gondolatai és elképzelései találkoztak Baliának "Dissertatio a pest-budai hid dolgában" cimü 1784-ben megjelent, és szintén kiállitott dolgozatában. (A hid legelső tervét egyébként, a statikai számításokkal együtt, Vay Miklós készitette el.) A XVIII. századi anyagból említést érdemel Bőhm. Ferenc 1767. évi Sárviz térképe. Ennek a széles mocsári sávnak lecsapolása alapvető feladat volt a Balaton magas vízszintjének leszállításához. Böhm térképéhez csatlakozik Rózsás Ferenc 1770. évi Sió térképe. Ugyancsak ebből az időből (1770) való Liesganig József professzor "Dimensio Graduum ..." cimü könyve, amely az általa végrehajtott magyarországi fokmérések leírását és eredményeit is tartalmazza. A nagyon ritka és kevéssé ismert, ma már csupán tudománytörténeti értékű munkát nagy érdeklődéssel szemlélték a látogatók. Mező Cirill 1783. évi térképe az Ecsedi lápról nemcsak térképtörténeti-, hanem hidrológiai szempontból is nagy jelentőségű. Szerzője Szatmár-megye hites geometrája volt. Reindl Bernát 1784. évi térképén a Maros-menti erdőket ábrázolta. Spatsek János 1789. évi Torontál-megyei térképe pedig gazdag vízrajzával tűnik ki. Ekkor már nagyon fejlett a térképezés és térképszerkesztés "művészete". M. Malletn

ek 1702-ben megjelent "La geometrie pratique" cimü müvéből megismerhették és megtanulhatták hazai geometráink az újonnan feltalált és szerkesztett geodéziai műszerek használatát. Hatása lemérhető Mikoviny megyei térképein, melyek közül a Pozsony-megyét ábrázoló, valóban kimagaslóan szép mappáját állították a szemlélők elé a rendezők. Kneidinger Andrásnak 120 lapból álló, bőrbe kötött, 1767 és 1779 között készült telepítési atlaszának szépsége és kartográfiai tökéletessége ugyanolyan érdeklődést keltett, mint Bauer Antaln

ak 1805 táján készült, Bács-Bodrog vármegye 18 városát, 95 faluját és 45 pusztáját, 119 lapon bemutató atlasza. Mindkét gyűjtemény kimondottan mezőgazdasági tárgyú tematikus térképeket tartalmaz. (Az előbbi az OL, az utóbbi az OSzK tulajdona.) Itt említjük meg Raisz Kristóf 1802. évi Baradla-térképét is, mivel valójában még a XVIII. század kartográfiai termékekhez tartozik. Az aggteleki Baradláról ugyanis az első térképet Sartory József, az egri püspök geometrája 1794-ben készitette. Ez a világ legelső, műszerrel készült barlangtérképe, melyet Raisz beleépített saját térképébe. Zárjuk a XVIII. század mappáciős tevékenységének áttekintését két mezőgazdasági tematikájú térkép ismertetésével. Egyik Lángh Ferdinánd Nagy- és Kiskanizsa térképe (1790). Szerkesztője korának egyik legismertebb térképésze volt. Közel félszáz birtoktérkép került ki keze alól. Denta (Temes megye) község hires "Karátsonyi" rizstelepének üzemi térképeit 1777 és 1822 között Szigeti Gyula József mérnök készitette el. 250