Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - IRODALOM - Lakos János: Gergely Ferenc–Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög történelmi problémái 1918–1921 között. Baja, 1974. / 187–189. o.

kulő pécsi és bajai Nemzeti Tanács megszervezésének rövid ismertetésével kezdődik. A polgári demokratikus rend éppen hogy születőben volt, amikor a Károlyi Mihály vezette delegáció az antanttal folytatott belgrádi tárgyalásain nem tudta elérni a páduai fegyverszüneti egyezmény érvényesítését, amely hallgatólagosan az 1914 előtti határokat jelölte meg demarkációs vonalként. A belgrádi katonai egyezményben megállapitott demarkációs vonal a Beszterce-Maros-Szabadka-Baja-Pécs-Dráva vonalon húzódott. Az egyezmény hatására, s mert a Monarchia szétesése ténnyé vált, a szerb- horvát- szlavón kormány — súlyos bel- és külpolitikai nehézségei dacára — 1918. november 13 és 15-e között megszállta Baját, Pécset és Baranya megye nagy részét. Az újvidéki szerb népgyűlés nyomán hamarosan sor került a terület magyar közigazgatásának teljes felszámolására. A szerzők külföldi példákkal (Ruhr-vidék, Saar-vidék, Szilézia) is párhuzamba állitva meggyőzően bizonyitják, hogy a délszláv királyság — amelynek feltárt széntelepei ekkor még csekélyek voltak — mindenekelőtt a mecseki szén birtoklása érdekében hajtotta végre a "Háromszög" megszállását, ugyanakkor a magyar kormányokat is döntően a háború után különösen fontos szén motiválta, mikor a terület mihamarabbi visszacsatolását kivánták elérni. A békeszerződésnek e kérdésben Magyarország számára kedvező döntése sem tántorította el végérvényesen az SHS államot attól a tervétől, hogy éppen szénszükségletének biztositása érdekében bekebelezze a " Háromszög"-et. Rövid fejezet foglalkozik a Tanácsköztársaság idején történtekkel. Ebben képet kapunk többek között arról, miként támogatták a baranyai munkások (főleg bányászok) a proletárdiktatúra államát, és hogy miért nem vett részt a délszláv hadsereg annak megdöntésében. A Tanácsköztársaság bukásától 1921 elejéig terjedő időszakról szólva az események mellett a szerzők az anyaországban dühöngő fehérterror, és egyáltalán az ellenforradalmi rendszer hatásait elemzik. Megtudjuk, hogy a menekülő kommunisták egyik célja a "Háromszög" volt, bár számukra ez csupán a kisebbik rosszat jelentette. A megszállt terület egyes társadalmi osztályainak, rétegeinek álláspontja különbözőképpen alakult. A polgárság a visszacsatolást kivánta, a munkásság viszont — amig a Horthy-rezsim van uralmon — a délszláv megszállás fenntartását. Az SHS állam ezt a helyzetet igyekezett kihasználni, amikor a polgársággal szemben foganatositott megtorló intézkedésekkel párhuzamosan a szerb lakosságon tul felemás módon ugyan, de a magyar munkásság megnyerésére törekedett. A szerb taktikának eleinte alig mutatkoztak eredményei. A növekvő nyomor miatti elkeseredés gyakran sztrájkokba, tüntetésekbe csapott át. A Linder Béla pécsi polgármester (a Károlyi-kormány volt hadügyminisztere) köré csoportosuló polgári és szociáldemokrata elemek már 1920 őszén tárgyalásokba bocsátkoztak egy délszláv támogatással tervezett "Baranyai Köztársaság" létesítéséről. Ugyanakkor az ellenforradalmi rendszer nagy súlyt helyezett arra, hogy a "Háromszög"-ben tömegbázist teremtsen a közeledő visszacsatolás idejére. Számításaikat mindenekelőtt a munkát megtagadó régi köztisztviselőkre alapozták, titokban még fizetésüket is folyósították. A "Bizonytalanság hónapjai" cimü fejezet tartalmazza az 1921-es év eseményeit s az azokkal kapcsolatos problémákat. Bár a békeszerződés ratifikálása megtörtént, a közbejött IV. Károly-féle királypuccsok miatt az ellenforradalmi Magyarország elleni közös cseh-délszláv intervenció lehetősége komoly formában felmerült, beleértve a két kisantant hatalom közötti "korridor" megteremtésére, tehát a területi annexiőra irányuló törekvéseket is. A mohó szerb burzsoázia étvágyát csak az eré188